Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8. Békéscsaba, 1985)

A telepeket szerződéses alkalmazottak vezették. Munkájukért megillette őket a telep tiszta jövedelmének fele, valamint a következő egyévi javadalom : lakás, fűtés, házikert, 1 tehén tejhozama, 1 hízott sertés, szabad baromfitartás, 1,2 t búza, 0,6 t árpa, 1,2 t szemes kukorica, havi 30 pengő, az ellátatlan gyermekek után havi 50 kg búza. A javadalom ellenében kötelesek voltak az Öntözésügyi Hivatal irányítása szerint gazdálkodni, arról feljegyzéseket vezetni és munkájukról időnként beszámolni. Ez a szerződéses viszony addig tartott volna, amíg a befektetési költségek meg nem térülnek, s ezután a telepek a telepvezetők tulajdonába mentek volna át (180). Mivel a megtérülési idő a felszabadulás utáni évekre nyúlt át, az utóbbira nem került sor. Uttörő-öntözőtelepeket azok a földtulajdonosok létesíthettek, akik birtokukon öntözni kívántak és ehhez megfelelő tőkével rendelkeztek. Az Öntözésügyi Hivatal szervezésében a Körösök és a Berettyó vidékén a 9. táblázatban feltüntetett úttörő-öntözőtelepek létesültek 1941-ig (156, 181): A Körös—Berettyó vidékén 1941-ig létesült úttörő-öntözőtelepek néhány adata 9. táblázat A tulajdonos neve lakóhelye Az öntözőtelep területe, ha Fügedi György Szarvas 6,3 Nemes Gyula Szarvas 6,9 Takács Ferenc és társa Köröstarcsa 20,9 Dr. Tüköry József Endrőd 3,5 Községi faiskola Vésztő 11,5 Békéscsaba város Békéscsaba 4,0 Berényi Dániel Mezőtúr 8,6 Dr. Kovács Imre Békés 12,0 Erdei József Békés 8,6 Ivánfenéki Armentesítő Társulat Gyoma 20,1 Pintér István Gyoma 5,7 Összesen 108,1 Az úttörő-gazdák állami támogatásban részesültek, amely segélyből és hosszúlejáratú kamatmentes kölcsönből állt. Az összegeket a telepek berendezésére, meliorációkra, az élő- és holtfelszerelés kiegészítésére használhatták fel. A telepek tervezési, építési, talaj- és vízvizsgálati munkáit az Öntözésügyi Hivatal díjtalanul végezte el, segédkezett továbbá az üzemterv elkészítésében, a vetőmag és a műtrágya beszerzésében és az öntözés gyakorlati elsajátításában (150). Jelentős volt az a támogatás is, hogy az Ontözésügyi Hivatal motormeghajtású szivattyús gépcsoportokat adott ki használatra az úttörő-gazdáknak. Ezek közül legismertebb volt a Vitéz, a Pajtás és a Gazdabarát elnevezésű típus. Valamennyit a MÁVAG gyártotta Gorup Ferenc mérnök tervei szerint (102). Az Öntözésügyi Hivatal 1940-ben 4 db Gazdabarát II. és 6 db Gazdabarát III. típusú szivattyús gépcsoportot juttatott a Körös ós Berettyó menti úttörő-gazdáknak (153), (14., 15. kép), akik azokat 1943-ban megvásárolták (50). 1943-ban az Öntözésügyi Hivatal 50, 1944-ben pedig további 50 gépcsoportot vásárolt — ezek nagyrésze azonban megsemmisült a háborús események során (183). 53