Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8. Békéscsaba, 1985)

(10%), Lotus corniculatus (7,5%), Dactylis glomerata (5%), Agrostis stolonifera (5%), Trifolium hibrydum (5%), Trifolium repens (2,5%). E keverékből 38—46 kg-ot vetettek el ha-onként (108, 224). A trágyázási, felül- és újravetési kísérletek eredményeiből a Növénytermelési Kísérleti Állomás kutatói az alábbi — ma is helytálló — következtetéseket vonták le (113, 224): — a termésátlagok stagnálása a kimerült talajra és a tömeget adó szálfüvek hiányára vezethető vissza; •— a trágyázás nélküli felülvetés esetén a termések az első két évben megnövekedtek, majd fokozatosan visszaestek; — a termések növelése, állandósítása és a növényállomány faji összetételének megjavítása foszfor- és nitrogéntartalmú műtrágyák évenkénti kiszórásával érhető el; a folyamat gyorsítható, ha a műtrágyázás felülvetéssel párosul; — a Thomas-salakkal és csilei salétrommal trágyázott és felülvetéssel egybekötött kombináció azonnali termésnövekedést eredményezett, azonban három év múlva a termések visszaestek; — a káliumtartalmií műtrágya alkalmazása hatástalannak mutatkozott; — a komposzttrágyázással egybekötött felül vetés három évig volt hatásos ; a komposzt alkalmazása gazdaságtalannak bizonyult; — a gyeptörést követő egy-két évi ugartartás vagy kapásnövény termesztése utáni újragyepesítés csupán két-három évig volt hatásos ; — a gyenge minőségű gyepeken a műtrágyázás és a felülvetés lassú hatásúnak bizonyult; az ilyen gyepek felújítása feltöréssel, trágyázással és újra vetéssel végezhető el eredményesen. A mindszenti rét 1920—40. évi működéséről csupán szórványos adatok maradtak fenn. Ezekből arra lehet következtetni, hogy a rétöntözés ebben az időben is folyt, és a korábbiakhoz hasonló terméseket eredményezett (249, 253). A közel ötvenéves múlttal rendelkező réten az öntözés a második világháború éveiben szűnt meg. 2.1.3. Intézményes törekvések a rétöntözések elterjesztésére (1900—1910) A XIX. század fordulója után a rétöntözések országosan megtorpantak. Ezt a tényt a következőkkel magyarázták a korabeli öntözési szakemberek (106): — a gazdaságok túlbecsülték a folyóvíz tápanyagtartalmát, és ezért elhagyagolták a rendszeres trágyázást; — gyakori volt a túlöntözós és nyomában a talajtevéketlenség ; — a réteket szakszerűtlenül legeltették; — a rétek gyomosak és műszaki szempontból elhanyagoltak voltak; — a felül vetésekre csak kivételesen került sor; — nem volt kielégítő a termések mennyisége és minősége. A korábbinál szakszerűbb rétgazdálkodás megvalósítása céljából a földművelésügyi minisztérium az 1890—1910-es években erőteljesen szorgalmazta a minta-öntözőtelepek országos hálózatának létrehozását. Az elgondolás az volt, hogy az ármentesítő társulatok, az uradalmak és a városok olyan öntözőtelepeket hozzanak létre, amelyek alkalmasak lennének a rétöntözések tanulmá30