Palov József: Az öntözések múltja a Dél-Tiszántúlon (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 8. Békéscsaba, 1985)

2. kép. A bökényi duzzasztó építés közbon (1906). Az archív fotó a szarvasi Tessedik Sámuel Múzeumban található Picture 2: The barrage of Bökény while being built. (1906). The archive photo is in found in the Sámuel Tessedik Museum in Szarvas. 2. Bild: Der Stau von Bökény während des Baus (1906). Das Archivfoto ist im Sámuel Tessedik Museum in Szarvas 2. картина. Стройка водохранилища Бэкень (1906). Архивное фото находится в музее имени Самуэль Тешшедик в г. Сарваш — a békeszerződéssel beállt területi változások, amelyek a gyenge termékeny ségű talajok meliorációját és eltartóképességének fokozását sürgették. E tényezők szem előtt tartásával elsőként Trümmer Árpád készített tanulmánytervet az Alföld öntözéséről 1928-ban. A terv elsősorban a tiszántúli öntözések megvalósítását célozta, de a tiszántúli hajózásra és tógazdálkodásra is gondot fordított. Lényegét a 160 km hosszúságú tiszántúli főcsatorna terve képezte, amely Tiszaeszlár alatt ágazott volna ki a Tiszából, és Mezőtúr térségében érte volna el a Hármas-Köröst. Útjában 86 300 ha gyenge termékenységű területet látott volna el öntözővízzel. Mivel a tervezett főcsatorna csak a Tisza magas vízállása esetén szállított volna vizet, Trümmer a Tisza medrében duzzasztót javasolt felépíteni Tiszaeszlár térségében (95, 247). 1. 4. Sajó Elemér vízügyi programja és a tiszántúli öntözések keretterve Trümmer elgondolásai Sajó Elemér 1931-ben megjelent vízügyi programjába épültek be. A hazai vízgazdálkodás történetében ez volt az első távlati és komplex szemléletű terv, amely az öntözésekről a következő alapgondolatokat tartalmazta (207): — Az öntözés fő célja a mezőgazdasági termelés belterjességének fokozása. A belterjesség elsősorban az állattenyésztés színvonalának javításával érhető el, ami viszont az öntözéses szálastakarmány-termesztés és a rétgazdálkodás elterjesztését feltételezi. 16