A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Nagy Gyula: Az orosházi múzeum hőskora

kívánta alapozni. Javaslatot tett az ideiglenes elhelyezésre is. A beadvány ügyében 1944-ben nem történt intézkedés. A harci események után ugyanakkor az iskolai gyűjtemény anyagának egy része megsemmisült, használhatatlanná vált, vagy szőrénszálán eltűnt. Jellemző a régészeti tárgyak tragédiája: Restaurálás céljából a szegedi múzeumba küldendő néhány nagyobb ládába csomagolt régészeti anyag elszállításra várt. A polgári iskolát kórházzá rendezték be, s miután a ládákra szükség volt : tartalmukat a szemétdombra öntötték. Az erősebb edények épen maradtak, a vékonyabb falúak rapittyá törtek. Sitkei József szedegette össze az iskola altisztjével. A megtizedelt gyűjtemény értéke még így is jelentős maradt. Sajnos a tárgyak lelőhelyéről, valamint leletkörülményeiről, életéről csak kevés feljegyzés maradt : néhány szarmata edényen ceruzával írt lelőhely. Orosházán a felszabadulás után nagyon hamar visszatért az élet a rendes kerékvágásba. Úgy látszott, hogy eldőlt az évtizedes per: Orosháza város lesz. Már 1945. január 11-én megalakította a Nemzeti Bizottság a Múzeumi Bizottságot. Schwarcz János ugyanis már ekkor felajánlotta házát a megszervezendő múzeum és könyvtár céljaira. A felajánlást 1945. május 4-én fogadta el az orosházi képviselő testület. Ez alapvető fordulatot hozott a múzeum ügyében. 5. kép. Schwarcz János által a múzeumnak ajándékozott épület a Dózsa György utca 5. szám alatt Schwarcz János (1901—1964) ismert egyénisége volt Orosháza kereskedelmi életének. Minden szépért, jóért lelkesedett, járatos volt a művészettörténetben és maga is festegetett. A család deportálásából elsőként hazaérkezve a maga és családja 8