A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Nagy Gyula: Az orosházi múzeum hőskora

nevében felajánlotta emeletes családi házát az orosházi múzeum otthonául, azzal a kikötéssel, hogy a család annak egy részét holta napjáig használhassa. Az épületet az 1930-as években Bokor Pál orosházi építőmester építette, a megrendelő elgondolása szerint. Az épület külsőre tetszetős, berendezése is jómódra és ízlésre vallott. A tágas hallban Rajki József szobrász alkotta kandalló, barokk csillár, a barokk kastélyok hangulatát idéző, jól megkomponált, impozáns lépcsősor vezet az emeletre. Bútorzata a háborús események áldozata lett. Egy garnitúra azonban átvészelte a háborút is. Schwarcz János szerint Pákh Albert környékbeli intéző, vagy földbirtokos tulajdona volt, s a hagyomány szerint a garnitúra Petőfi Sándort is látta. Az épület felajánlója Orosháza városával 1948-ban ajándékozási szerződést kötött. Sajnálatos, hogy azok a tárgyalások, melyek arra voltak hivatva, hogy ezt a múzeum a telekkönyvbe is feltüntethesse — nem vezettek eredményre. 1945 őszén boldogan vettük birtokba az üres épületrészt és nyomban hozzákezdtünk a hurcolkodáshoz : a nagyobb tárgyakat laposkocsikkal, a kisebbeket pedig kasokban hordták a tanulók. A beköltözés után majdnem reménytelen helyzet alakult ki : az ömlesztett anyag garmadában hevert a termek közepén. Ámde mi nem csüggedtünk, s hozzákezdtünk a rendezkedéshez. Minden áldott délután 2—3 jó tanuló önkéntes segítségével folyt a rendezés. A környezethez nem illő nagy, ormótlan szekrényeket hej, de sokszor meghurcoltuk. De fiatalok és boldogok voltunk : tele lelkesedéssel. A végleges helyüket azonban sohasem találtuk meg, mert kezdetben is éreztük, hogy ebbe az épületbe, ezekbe a termekbe más berendezés illik. Megfelelő berendezéssel nagyon sok munkától és vergődéstől megszabadultunk volna. 1946. év tavaszán elhatároztuk, hogy a termeket kifestetjük, s húsvétkor megnyitjuk múzeumunkat. Nem volt könnyű feladat, mert egy fityingünk sem volt. Segítségért a társadalomhoz fordultunk. Orosháza és Vidéke Ipartestület szobafestő- és mázoló szakosztálya ingyen kifestette az összes helyiségeinket. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy az Ipartestület 1 kg enyvet s a Dolgozók Szövetkezete 1 kg enyvet s 1 kg szappant utalt ki erre a célra. Nehéz idők járták akkor. A friss festés szaga még el sem illant, máris elkezdtünk a múzeum közeli megnyitásán dolgozni. Fáradságos munka után végre elérkeztünk életünk egyik nagy eseményéhez : 1946. év április 21-én a kapunyitáshoz. Orosháza kulturális élete új értékkel gazdagodott. A fiatal intézmény boldogan fogadta látogatóit. Egy álom megvalósult. II. Segítőkész szervezetünk : a Múzeumi Bizottság A felszabadulás után múzeumunknak szervezeti keretet igyekeztünk biztosítani. Ezt a Múzeumi Bizottság jelentette. A mi időnket főleg az anyag további gyűjtése, rendezése és kialakítása vette igénybe. Számos olyan feladattal találkoztunk — különösen az első időkben —, aminek a megoldása erőnket meghaladta. Ilyen esetekben a Múzeumi Bizottságnak kellett állást foglalni (jogi esetek, költségvetés stb). A Múzeumi Bizottság összetételénél fogva is hivatott volt ezeknek a feladatoknak a megoldására, mert tagjai között a Párt és a város képviselőin kívül a tömegszervezetek és iskolák küldöttei is helyet foglaltak. A Múzeumi Bizottságot — mint láttuk.— először 1945-ben szervezték meg, mikor Orosháza község közgyűlése foglalkozott azzal a tervvel, hogy a polgári fiúiskola iskolai gyűjteményét községi tulajdonba veszi és belőle múzeumot szervez. Ez a bizottság csak előkészítő bizottságnak tekinthető, mert a végleges Múzeumi Bizottság csak a múzeum nyilvánossági jogának megadása után alakulhatott meg. 9 i