A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Kiss István: Új algák elnevezése Békés megyéből, Orosházáról és Orosháza határában lévő területekről

nem tudtam. A kardoskúti előfordulása, illetve külön új fajként való leírása után ezeket a példányokat ehhez az új fajhoz soroltam (12). A Kardoskút—pusztaközponti Fehér-tóban (10) különösen az árvízmentes esztendők során gyakori volt, a vízminták felében előfordult. Itt tömegesen 1941. VI. 10-én és 1955. VII. 20-án mutatkozott. Ugyancsak eléggé gyakori volt a Kakasszék-tó phytoplanktonjában is, szinte minden évszakban előfordult (1959. IV. 30., VIII. 28., IX. 1.; 1960. VI. 25.; 1961. IX. 10.; 1962. IV. 20.; 1965. VI. 24.; 1966. XII. 2.). Ökológiailag tág tűrőképességű, euryhalin-euryionikus-limnikus szervezetnek mutatkozott. Pl. az 1959. IV. 30-án történt bioseston-próba vétele alkalmával a víz pH-ja 8,8, VIII. 28-án és IX. 1-én 10,1 értéket mutatott (23). Ökológiailag figyelmet érdemel, hogy ez a szervezet nemcsak vízben, hanem nedves talajfelületen is előfordult, azaz vízi és levegőbeli környezetben egyaránt tenyészhet. A Kardoskút—pusztaközponti Fehér-tó kiszáradó medrében első alkalommal 1961. VIII. 27-én vízfeltöréses és regradációs felületen több kékalga által előidézett „talajvirágzás" alkotója volt. A 9,0—9,1 pH értékű, sötét kékeszöld alga-tömegprodukciós talajfelület X. 2-ra jórészt barnás-vörhenyes színűvé változott. A talajvirágzás azonban nem semmisült meg, csupán a vegetációs formáját változtatta. A felszín alatti 1—2 mm-es szintben ugyanis az élénkzöld vagy barnászöld tömegprodukció megtalálható volt. E mélységi vagy kryptogen tömegprodukcióban az Oscillatoria bekesiensis több kékalga társaságában mutatkozott (21). A második alkalommal szintén a kardoskúti Fehér-tó kiszáradt medrében 1964. IX. 6-án egyik „forráskás" talajfolt barnászöld felületén ugyancsak tömegprodukcióban mutatkozott e szervezet. Csupán szórványosan volt jelen, tömegesebben másik négy kékalgafaj szerepelt (10). 2. Lyngbya oroshazaensis Kiss I. (I. tábla 7—8.) Kiss I. 1970. Újabb adatok a Kardoskút-pusztaközponti Fehér-tó algavegetációjához. — Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei p. 26, Tab. VII. 9—11. 1970. A trichomák 4—4,5 um szélesek, többnyire sárgászöldek, íveltek vagy szabálytalanul görbültek, s a hüvelyen belül rövid hormogóniumokra tagolódnak. A hüvely fejlett és rögös felületű, ritkábban igen vastag és kisebb darabokra szakadozott. A hüvely vastagsága ez utóbbi esetben a 4 um-t is elérheti. A sejtek hossza 1,5—2 um. Diagnosis (12) : Latitudo trichomarum luridarum et arcuatarum vei irregulariter curvarum 4—4,5 um est. Trichomae plerumque in hormogonia curta articulatae. Vagina explicata et superficies eius aspera est. Vagina raro valde crassa et in partes curtas abrupta est. Hae partes vaginae etiam 4 um crassae esse possunt. Longitudo cellarum 1,5—2 um est. Előfordulása. A Kardoskút—pusztaközponti Fehér-tóban (22) több ízben, az északi és déli partmelléken egyaránt előfordult (1962. V. 9., V. 29.; 1963. IV. 6.; 1964. IV. 8.; 1965. V. 14.). A gyűjtések alkalmával a víz pH-ja 8,2—8,7 között ingadozott. A Duna—Tisza-közi szikes vizekben eddig két helyen észleltem. Először a Bugac környéki Bogárzó-tóban 1970. XI. 26-án, majd Fülöpháza környékén a Szappanos székben 1972. VI. 30-án és a vele szomszédos-Zsíros Székben 1973. X. 11-én. E biotopokban a víz pH-ja 9—10 között ingadozott. A kardoskúti és ez utóbbi észlelések alapján ez a species is tág tűrőkepessegűnek, euryhalin-euryionikus-limnikus szervezetnek mutatkozott. Hasonló szervezetet találtam még a pusztaföldvári Harangos-ér biosestónjában is 1939. IV. 14-én, azonban itt a szakadozott burok vékonyabb és több rétegből álló volt (18). i 335