A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Kiss István: Új algák elnevezése Békés megyéből, Orosházáról és Orosháza határában lévő területekről

Orosháza természeti viszonyai között ismertté vált nevezetesség a talajvíztükör foltos egyenlőtlensége, amely legszemléletesebben a város nyugati szegélyén, a kisszéki közlegelőn volt tanulmányozható. Itt az altalaj vízviszonyai már néhány méteres távolságokban is jelentős különbségeket mutathatnak. Ezt több esetben is észleltük 1958 viszonylag száraz nyarán. Itt az egymáshoz közel eső ásott gödrök egyikében, amely 1 méternél mélyebb volt, még átnedvesedés sem mutatkozott, néhány méterrel távolabb viszont egy 0,6 m-es gödörben víz gyülemlett fel. Ugyanitt láttuk azt is, hogy a legeltető gazdák az általuk ásott, 1 m-nél alig mélyebb gödörből, az ún. „gulya-kút"-ból itatják teheneiket. A gödörnek még az „erét" is megmutatták. Az „eret" lapátfej lenyomásával elzárták, s a gödörből kimerigették a vizet. A lapátfej elvétele után a gödör egyik sarkában látható volt a víz csordogálása. Fél óra sem telt el, a gödörből ismét meríteni lehetett a vizet. A talajvíztükör foltos egyenlőtlenségeit bizonyítják egyébként a város keleti, de nem mély fekvésű részein mutatkozó „pincevizek" is (14, 18). Orosházának nemzetközileg ismert nevezetessége a „tályog-gyökér" néven ismert népies drog botanikai mibenlétének feltárása. A Békés megyei lóvásárokon, s főként Orosháza és Békéscsaba hetipiacain árusított droggyökérről csak annyi volt ismert, amit árusítóik mondtak: e gyökerek messzi hegyvidékről kerülnek ide, s onnan szerezhetők csak be. Viszont olykor az egészen friss gyökerek arról tanúskodtak, hogy ez a növény valahol a környéken terem. Hosszas utánajárás révén egyik rokonunk megígérte, hogy majd szól, ha tanyai legelőjükön virágzik a „táragy". Édesapám az értesítést 1933 koratavaszán meg is kapta, s nyomban kimentünk a Nagytatársánc tanyái között fekvő Jankó-féle gyepre, amelyen az Adonis vernalis több ezer példányban virágzott. Ennek a „titoknak" a felderítése nagy segítséget nyújtott részünkre 1936 tavaszán, amidőn az akkor még Adonis volgensis-nek, tartott, ma viszont Adonis transsilvanica-пак nevezett növény elterjedésének részletes kikutatására indultunk (15, 28). Kardoskút E község nyugati határa, az ún. Kardoskút-Pusztaközpont igen nevezetes terület, mégpedig hidrológiai szempontból. A vasútállomástól 4—5 km-re levő Fehér-tó és környéke a vízfeltöréseknek vagy „forráskák"-nak igen jellegzetes területe. A vízfeltörés jelenségeit eddig itt észleltük legváltozatosabb formákban, amelyek ily irányú vizsgálatainkban modellként kínálkoztak. A Kardoskút-Pusztaközponton észlelt vízfeltöréseket főbb vonásaik alapján a következőképpen csoportosíthatjuk : 1. „Forrás"-kút vagy túlfolyó kút, a Fehér-tó déli partmellékén a Farkas-féle tanya kútja. Ennek medre csaknem minden esztendőben tél végén megtelik vízzel, amely a kút kávája alatt kifolyik a környező mélyedések felé. Ez hónapokon át szüntelenül tart, néha nyár elejéig. Kreybig említett ilyen túlfolyó kutakat a Békés— Csanádi-löszhát területéről, de csak az 1942-es „árvíz" időszakából. így a kardoskúti túlfolyó kút a hazai hidrológia terén új jelenségnek bizonyult, mivel a túlfolyás itt csaknem minden esztendőben jelentkezik. Ilyen kutakat másutt is találtunk. (14, 18, 24). 2. Jól láthatók a vízfeltörések a kiszáradt tófenéken. Ezek sötét-sáros foltjai a tó szürkés-fehéres „kivirágzású" medrében gyakran már messziről feltűnnek. E foltok éveken át kb. azonos helyeken mutatkoznak, s a tóvíz felettük nem, vagy csak nehezen fagy be. 331