A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Molnár László: Sámsoni kertészek küzdelme a földesúri hatalommal az 1848-as forradalmat követő időben

Miután azonban a 18 panaszolkodó mind ezen előzményeken sem okulva egész télen által sem tartozásaikat le nem fizették, sem más lakóhelyről nem gondoskodtak, sőt még a történtek után is a már szerződött kertészeket arra bujtogatták volna, hogy majd megmutatják ők, hogy az Uraság a pusztából őket ki nem mozdítja, hanem kénytelen lesz velük ugy szerződni, mint ők kivánják. Az uradalomnak nem maradt egyébb hátra, mint a panaszolkodó 18 kertészeknek, kik különben is a fentebbi években jobbára fő izgatók és minden rendetlenségeknek okozói voltak, tartozásaikbani elmarasztalásuk és a pusztábóli kimozditásuk végett a múlt évi november 10-én kelt kormányi rendelet 9-ik §-a értelmében ideiglenesen felállított járási bíróságokhoz folyamodni, minek folytán a jelenleg panaszolkodó 18 kertészek folyó évi március 19-én Tekintetes Kovács Károly járási főbiró Ur fent levő tartozásaik megfizetésében törvényesen elmarasztaltatván, a tartozásuk befizetésére 8 napi, lakhelyeiknek a volt szerződésük 6-ik pontja értelmében szétbontására, elhordására, s a szerint a pusztábóli kiköltözködésükre pedig itéletileg 15 napok tűzettek ki. De miután a panaszolkodó 18 kertészek a birói Ítélettel is dacolva tartozásaikra nézve a kitűzött napok alatt sem tettek eleget, a kiköltözködésre pedig határozottan oda nyilatkoztak volna, hogy ők magok jószántokból semmi esetre ki nem mozdulnak. Járási Főbiró Ur az Ítélet foganatosítását megkezdvén többeknek tartozásaira nézve azt már végre is hajtotta. A költözködésre nézve pedig ugyanakkor nekik kijelentette, hogy azt a felsőbb helyről kieszközlendő hatalom karral is végre fogja hajtatni. Az uradalom a Tekintetes Járási Biró Urnák és a jobb érzésű kertészeknek közbenvetésére Bozsár Mihály, Bozsár Pál és Tóth Mihályon kivül, kik mindenkor főizgatók s bujtogatok voltak és az bírósággal is feleselésbe bocsátkozni vakmerősködtek, a többieknek, kik a fentebbiek által látszottak félrevezetetteknek lenni, még akkor is hajlandó volt megengedni, hogy jövő őszig a pusztában maradhassanak s földjeiket azon feltételek mellett mint a többi szerződött kertészek használhatják. Miután azonban az uradalom ebbéli engedelmét ezek is megvetették s a többi hárommal együtt mind ez ideig se magok jószántából ki nem költözködtek, se az eljáró Biró által ki nem mozdittattak, ez által pedig a földes uraságnak, annyiban amennyiben a kezeken volt földet addig, mig ők ottan tartózkodnak senki sem pénzért, sem felébe kivenni nem bátorkodik 118 hold földnek parlagon és műveletlen maradásával ujabb kár és rövidség okoztatott volna. Az uradalom részéről alázatos kérésem oda terjed, hogy miután az alaptalanul panaszolkodó 18 kertészeket, kik sem a Földes Urasággal nem szerződnek, sem adóra összeírva nincsennek, másként tekinteni nem lehet, mint más tulajdonának, a tulajdon szentségének botrányos sérelméveli erőszakos és törvénytelen bitorlóit. Ennél fogva a szükséges hatalom karnak elrendelése mellett, az ez ügyben bíráskodott járási Fő Biró Ur oda utasíttassák, hogy őket mint különben is főizgatókat s minden eddigi féktelenségnek okozóit, a Méltóságos Uraság majorságos földjéről hovaelőbb mozdítsa ki. Kelt Vásárhelyen, Május 6-án 1850. Horváth László A Méltóságos gr. Károlyi Nemzetség ker. ügyésze."

27 Horváth Lászlónak a gr. Károlyiak kerületi ügyészének fentebb közölt jelentéséből világosan kitűnik, hogy a földesúri hatalom milyen görcsösen ragaszkodott feudális jogaihoz. Kitűnik az is, hogy a kertészek mire voltak képpesek azért, hogy szorongatott helyzetükből kiszabaduljanak. A szabadságharc bukása minden igyekezetüket meghiúsította. A császári abszolutizmus helyi képviselői a tulajdon szentségének megsértőit látták a kertészekben. Erről tanúskodik Müller Lajos vásárhelyi főbíró 1850. június 10-én a megyefőnökhöz írt jelentése is,

28 amely mindenben alátámasztja Horváth László jelentését. A jelentések következménye az lett, hogy Bonyhády István császári királyi biztos Csongrád megye főnöke Szegeden 1850. június 15-én keltezett rendeletével arra 310