A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Molnár László: Sámsoni kertészek küzdelme a földesúri hatalommal az 1848-as forradalmat követő időben

utasította a főbírót, hogy „...a nevezetteket — a hátralévő adót s egyébb Uri haszonbéri illetőségüket tőlük teljes szigorral beszedvén — eme rendelet vételétől 8 nap alatt a Grófi majorsági birtokbul tetleg s ha szükséges a megyei erő használatával is kiigazítsa..."

29 1850. szeptember 24-én Müller Lajos főszolgabíró a megyefőnöknek jelentette, hogy a 18 panaszkodó kertész közül 17 aláírta a szerződést és így a kimozdításra vonatkozó utasítás rájuk nem vonatkozott. „...a fentebb érintett haszonbéri szerződést alá nem irta a Sámsoni majorságos pusztába szerződésen kivül lakó és onnan a kitűzött 8 napi határidő elteltével is el nem költözött Juhász József ott található vagyonával együtt a kiadatott rendelet értelmében a Sámsoni pusztából kimozdittatatott..."

30 A szabadságharc bukását követő a kertészközségek jórészt feloszlattak. „Csongrád megyében csupán három kertészség maradt fenn a múlt század második felében is, mégpedig Sámson, Csány és Fehértó. Mind a három a Károlyi birtokhoz tartozott."

31 A szabadságharc leverése utáni új hatalmi helyzetben az uradalom, a nagybirtok került fölénybe, maga mellett tudta minden tekintetben a közigazgatást és az erőszakszervezetet. Ezzel vissza is élt, a feudális röghözkötésre emlékeztető megalázott, kiszolgáltatott helyzetbe kényszerítette a kertészeket. Másfelől pedig, mint munkaerőre szüksége volt rájuk. A nagybirtoknak a kertésztelepekkel szembeni magatartását gazdasági okok is magyarázzák : már nem volt olyan kapós, konjunkturális növény a dohány, mint a harmincas-negyvenes (vagy méginkább a tízes-húszas) években. Az állami monopólium, az alacsonyra szabott beváltási ár már kevésbé volt ösztönző. Az 1849 őszi piaci viszonyok már a gabonatermesztésnek kedveztek, a következő évek különösen a búzatermesztés konjunkturális esztendei. Az események térbeli érzékeltetése céljából mellékelem Csongrád megye és Sámson kertészség kéziratos térképeit 1851-ből. 1. Bálint Sándor: A békési magyarság szegedi csoportjai. Szántó Kovács Múzeum Évkönyve 1961—1962. Szerk.: Nagy Gyula Orosháza 1963. 115—122.1. 2. Gyimesi Sándor: A telepítvényes falvak felszabadulása. A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848—1914. Szerkesztette: Szabó István Akadémiai Kiad. Budapest, 1965. 166.1. 3. Mérei Gyula: Mezőgazdasági árutermelés és a parasztság helyzete Magyarországon a feudalizmus váltságának idején. Századok 90. évfolyam 604.1. 4. Csongrád megyei Levéltár Szentesi Fióklevéltára A továbbiakban: CsmL/Szf 1513/1850. Csongrád megye főnökének általános iratai. A továbbiakban: Csm. f. ált. ir. 5. Varga János: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái. 1767—1849. Akadémiai Kiad. Budapest, 1967. 94—95.1. 6. Oltvai Ferenc: Mezőkovácsháza község telepítése 1814—1849. Dankó Imre szerkesztésében: Emlékkönyv Mezőkovácsháza község alapításának 150. évfordulójára. Mezőkovácsháza Község Tanácsa V. B. 1964. 27.1. 7. Oltvai Ferenc: idézett műve. 30.1. 8. Oltvai Ferenc: idézett műve. 62—63.1. 8. Oltvai Ferenc: idézett műve. 62—63.1. 9. Oltvai Ferenc: Pitvaros telepítése és küzdelme az úrbéresítésért 1816—1849. Szántó Kovács János Múzeum Évkönyve. Szerkeszti: Nagy Gyula Orosháza, 1963—64. 10. Szeremlei Sámuel : Hódmezővásárhely története. Hódmezővásárhely közönsége. Hódmezővásárhely 1913. V. köt. 816—820.1. 11. Csm. L/Szf. Ö. 23. Feudáliskori conscriptio. 12. Szeremlei Sámuel: idézett műve V. kötet 820—822.1. 13. Hanzó Lajos: Délalföldi Károlyi uradalmak gazdálkodása a XIX. század derekán. Szántó Kovács Múzeum Évkönyve. Szerkeszti: Nagy Gyula, Orosháza, 1960. 46—47.1. 311