A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Molnár László: Sámsoni kertészek küzdelme a földesúri hatalommal az 1848-as forradalmat követő időben

Sámsoni kertészek küzdelme a földesúri hatalommal az 1848-as forradalmat követő időkben MOLNÁR LÁSZLÓ A kertészségekről általában A kertészségek olyan telepek, amelyeknek lakói egy bizonyos növényféleség, pl. dohány termesztésére kötöttek szerződést a praedium tulajdonosával, vagy annak haszonbérlőjével. Keletkezhettek saját igazgatású, vagy árendába adott kincstári, valamint magánföldesúri és egyházi nagybirtokon. A kertészségek egyik része a mezővárosok lakosaiból toborzódott, másik része a dohány neveléséhez értő hevesi, szabolcsi, bihari, tolnai és nógrádi jobbágyfalvakból, valamint a Jász-Kunságból vándoroltak a praediumokra. Szeged népe szintén számos kertészközségbe bocsátott rajokat. (Békés megyében Újkígyóst, Csanádban Csanádapácát is Szegediek, ill. Szeged vidékiek telepítették.)

1 Az első kertészségekkel már a XVIII. század második negyedében találkozunk. Egyesek a kertészcsaládok megszaporodása, mások csoportos telepítés következtében alakultak ki. A kertészségek többsége a XIX. század első két évtizedében és az 1840-es években keletkezett. Főként Csongrád, Csanád, Torontál, Temes és Arad megyékben jöttek létre, de találhatók kertészségek Pest, Békés, Szabolcs, Komárom és Sopron megyékben is. A kertészek közé tartozott a jobbágylakosság 8 %-a, Csongrádban megközelítőleg 3%-a. Az 1780-as években Csongrád és Békés megyékben harminc kisebb kertésztelepet írtak össze: Sámson, Mártély, Szentgyörgy, Theés, Elles, Fejértó, Felgyő, Csany, Oláhállás, Baks, Pusztaszer, Sasülés, Kis- és Nagypercsora, Kőtörés, Anyás, Dóc, Serked, Homok, Sövényháza, Szaporhegy, Kovászd, Földvár, Fark, Szentpéter, Buzgányhalom, Buzsák és Kishorgos.

2 Az 1820-as évektől kezdve azonban sokkal erőteljesebben lendült neki a dohánytermesztés.

3 Ez azt eredményezte, hogy Csongrád megyében az 1850. évi adatok szerint 29 szerződéses település volt. A kertészközségekben élő lakosok száma 15 435 lélek volt. Csongrád megye lakosságának száma szintén ebben az időben Szeged sz. kir. város kivételével 135 140 lélek volt. A megye összes lakóinak 11,4%-a kertészközségekben élt. (Sámson szerződéses telep lakossága ebben az időben 1931 volt.)

4 A kertészek egyes helyeken, főként a magánbirtokon, a belsőségen kívül családonként meghatározott — általában 2—12 hold közt változó — nagyságú földet kaptak, amelynek egészére, vagy meghatározott részére dohányt kellett ültetniök. Másutt viszont — a kincstár birtokain csaknem minden esetben — az egész határt megkapták használatra, ennek azonban csak megjelölt nagságú területét — helyenként egyharmadát — voltak kötelesek dohánnyal beültetni. Szerződéseik általában, legelőt is biztosítottak az igavonó jószágaik részére. Mindennek fejében a tulajdonost, illetve főbérlőjét évente összegszerűen meghatározott mennyiségű dohány, vagy a termés meghatározott hányada, legtöbbször fele illette meg. A termés másik fele 297