A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)
Gulyás Mihály: Baromfitartás és feldolgozás Orosházán, az első világháborúig
Az egyre erősödő üzemek munkalehetőséget teremtettek az orosházi földmunkások asszonyai és leányai számára. A téglagyáron és a söprűgyáron kívül más iparág akkor még nem volt Orosházán, ahol asszonyok dolgozhattak volna, bár ott is csak korlátozott létszámban vették fel őket. Nyáron segítettek a férjeiknek a betakarításnál, az őszi hónapokban pedig kopasztani mentek. Egy-egy család életében sokat számított, ha az asszonyok, vagy felnövekedő lányok is keresethez juthattak, ezért igyekeztek is a munkájukat jól végezni. 20. kép. Múlt századi csirkeszállító kas. (Rekonstrukció.) 20. Bild: Hähnchentransportkörb aus dem vorigen Jahrhundert. (Rekonstruktion). A baromfiüzemek munkásainak zöme nő volt, akiket a szocialista mozgalom (beleértve a szakszervezeteket is) 1897 eleje előtt csak elvétve érintett. Az agrárszocialista mozgalom Várkonyi szárnya, az ún. független szocialisták törődtek legjobban a nők szervezésével. Orosházán is ez volt a helyzet, így jutott el a mozgalom a baromfiipar munkásnőihez. A Yárkonyi-mozgalom a napi bérkövetelésekkel tudta a legszélesebben kiterjeszteni a befolyását. Ennek bizonyítéka az 1897-es orosházi követelés is, az első jele a kopasztóasszonyok és a mozgalom szorosabb kapcsolatának. Erről kapunk tudósítást az Orosházi Újság 1897. aug. 8-i számában, amely átvette a „Földművelő" írását. Ez az újság ismerteti azokat a javaslatokat, amelyeket az orosházi nőszervezet a női munkára vonatkozólag állapított meg. Felsorolja az aratási, a cséplési és más munkák időtartamát, valamint azok munkadíját. Külön foglalkozik a kopasztóasszonyok munkadíjával. Kiemeli, hogy a vasárnapi munka és mindenféle potom munka végképp megszüntetendő. Az orosházi baromfitelepi munkásasszonyok bérharca, valamint a durva bánásmód miatti tiltakozásuk 1906 decemberében már sztrájkba torkollott. A megmozdu180