A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)
Forman István: Orosháza mezőgazdasága a második világháború idején (1939–1944)
A gazdag és középparasztok, iparosok száma, akik egynél többet hizlaltak, még 1941. végén is 1700 körül mozgott. Az ő tulajdonukban volt a sertésállománynak mintegy fele. Az állománynak ezután bekövetkező rohamos csökkenése is inkább őket érintette, mint a csak 1 hízót hizlalókat. 1942 őszén sok sertést kötöttek le a hadiüzemek hizlalásra. Ezek tulajdonképpen bérhizlalási szerződések voltak, amihez a gazda adta a takarmányt, az állatot, ő dolgozott vele, előleget kapott, és napi áron adta el. így a termelők jobban jártak, mert a szükséges takarmányt a beszolgáltatás alól mentesítették és nem kellett kényszerárfolyamon beszolgáltatni. A kormány azonban észbe kapott, és az 1942 decemberében kötött bérhizlalási szerződéseket a Közellátási Minisztérium már nem hagyta jóvá. 144 A hizlalás ilyen megoldására 1943 őszén is tettek kísérletet, de akkor már nem mentesítették a takarmányt és a gazdákat megbüntették, mert a mentesíteni ígért takarmányt feletették. 145 Ezeket az ügyleteket a gazdakörök bonylították le. Minthogy iratanyaguk megsemmisült, számszerű adatok nem állnak rendelkezésre. A hízók értékét mutatja, hogy 1943-ban tűzifát már csak úgy tudott a község vásárolni, hogy a vételár egy részét hízókkal egyenlítették ki. A földmunkások, földnélküli ipari munkások, a hadba vonultak hozzátartozói, családjai is igyekeztek télire egy malacot vagy süldőt hizlalni. Az ő számukra az emelkedő választási malac árakon túl a hizlaláshoz szükséges takarmány beszerzése okozta. Ezen a téren a beszolgáltatások, a háborús élelmiszergazdálkodás. A németeknek való szállítás miatt csak korpához jutottak, de ahhoz is csak minisztériumi kiutalás, vagy a közellátási kormánybiztos, a főispán rendelete szerint. A két helyi képviselő alkalomadtán igyekezett ebben az ügyben eljárni, de ők sem sokat tudtak elérni. 1941. áprilisában két részletben 200 q-ra adtak ki utalványt, de 150 rászorult így sem kapott. 146 Feltehetően nem alaptalanul írt a kormánypárti újság visszaélésekről. 147 Ugyanez év júniusában az aratás előtt a Futura 10—10 kg kukoricát adott el részükre és 1-—1 kg-mal becsapott 7—800 embert. 148 De ezek a lehetőségek is szűkültek. 1942-ben még 315 q korpakiutalást kapott Orosháza, a következő évben már csak 80 q-t. Ez utóbbit már csak a hadbavonultak hozzátartozói között osztották szét: 164 család kapott, tehát kb. 50 kg jutott egy családnak, egy malacra, ami meglehetősen kevés, a tartáshoz sem elég. 149 így mindenki azzal hizlalt, amivel tudott, pl. burgonyával. 150 Ebből a helyzetből következett azután, hogy 1944 nyár végén a gazdák a legkevésbé sem siettek a kukorica letörésével és beszolgáltatásával, hanem várták a felszabadulást : hogy majd utána fel tudják használni takarmányozásra. Lótenyésztés. A lóállomány, mérsékelt szaporodás után, az 1942. évi összeírást követően 1 év alatt 900 darabbal csökkent. Ennek ellenére az állati munkaerő 1943. októberében majdnem érintetlen. 151 1944. folyamán a felszabadulást megelőző és követő igénybevételek miatt nyolcszázzal csökkent, így az 1944. novemberi lóállomány az 1938. évinek csak 47,6%-a: 1098 db. A lóállomány egészségi állapotát nagyon lerontotta az 1940. nyarán történt honvédségi igénybevétel. A visszaadott lovak mirígykórt terjesztettek (kehhágás), sok ló annyira el volt csigázva, hogy néhány nap múlva itthon, a gazdájánál elhullott. Emiatt tapasztaltunk 226 db-os fogyást. 152 Az orosházi lóállomány minősége korábban is elismert volt. A fedeztetés még 1942-ben is Nónius, arab és angol telivér állami kezelésben levő ménekkel történt. 153 A jó minőségű állomány éles kontrasztjaként megdöbbenéssel tapasztalta a lósorozási bizottság, hogy néhány gazda inkább levágta a lova farkát, szinte teljesen lenyírta róla a szőrt. Mindezt abban a reményben, hátha így állataikat mentesíteni tudják az igénybevétel elől. Az esetek egy részében nem is hiába tették. 1944. április—májusában is volt egy nagyarányú lóigénybevétel, amikor több száz lovat vittek el. 140
