A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Forman István: Orosháza mezőgazdasága a második világháború idején (1939–1944)

Ha az orosházi állatvásárokra felhajtott állatok számát vizsgáljuk a tárgyalt időszakban, azt tapasztaljuk, hogy már 1943-ban a szarvasmarha és a sertések száma csökken, a lóé viszont nem. Még 1943-ban is megközelítően azonos az 1938-as szinttel, bár értékesítési aránya a másik kút állaténál kedvezőtlenebb. Lehetséges, hogy emögött az egyre sűrűsödő lósorozások miatti félelem van : a gazdák jobbnak látták eladni a lovukat, mint besoroztatni, ha már úgy látták, hogy lovukra kerül a sor. Anyagilag is jobban jártak, ha el tudták adni. Baromfi, házinyúl. A baromfiállomány számát csak 1935-ből ismerjük, közel 60 000 db, az országos állomány, 0,26%-a. Ennek 75%-a tyúkféle, 10%-a kacsa és lúd, 13%-a galamb. A baromfi-feldolgozóipar ezután történt felfutásából a baromfiállomány számszerű gyarapodására következtethetünk, bár a környék falvainak lakosai is itt értékesítették a baromfit nagy tételben. Az állományt a belvizek és az árvíz eléggé megtizedelte, főleg a tanyákon. A fejlődést gátolta, hogy a konzervipari konjuktúra ellenére a takarmányadatok kiszámításánál 1 baromfira csak 6 kg szemes kukoricát lehetett visszatartani 1 évre.

154 Ez viszont csak a tanyai tartáshoz volt elegendő. 1942 végén még nagy baromfi- és házinyúl-kiállítást rendeztek. Itt tisztviselők is állítottak ki, pl. leghorn állományt, de a tyúkfélék között a kendermagos volt az uralkodó. Sokan állítottak ki házinyulakat is, itt a többség fehér angora volt. A házinyúl tenyésztésének propagálása, fellendítése a takarmányszegény körülmények között a húshiányt volt hivatott enyhíteni. Juh, kecske. A juhokat a két nagybirtok tartotta. Számuk bizonyos fejlődés elérése után visszaesett a kiindulás alapra. Propagáltak fésűsgyapjas bárányokat is, de itt nem volt jelentkező. A kecske tenyésztését intézményesen akarták fellendíteni, de ennek a nyomaival nem találkozhatunk. Hat év alatt majdnem a négyszeresére emelkedett a „szegényemberek tehenének" a száma. Méhészet. A háborús gazdálkodásban a jegyrendszert először a cukorra vezetjék be, ezért megnőtt a helyettesítő édesítőszerek jelentősége. Magyarországon a méz, majd később a melasz volt leginkább hozzáférhető. A községben 1935-ben 1458 méhcsaládot írtak össze. 1941-ben kb. 300 tagja volt az 1913-ban alakult Orosháza és Vidéke Méhész Egyesületnek. Tagjai között képviselve volt az orosházi társadalom minden osztálya és rétege.

155 Az Egyesület 1941-ben a méz szabad áras forgalmát kérte a hatóságoktól, amit 1942-ben el is értek.

156 A méhállomány téli áttételesének segírésére 1943-ban 89 q méhészeti cukrot osztottak ki.

157 A későbbiek során nincs hír tóluk. Selyemhernyó. Elsősorban az agrárproletárok tenyésztették, mellékfoglalkozásként, keresetkiegészítésként. 1942-ben 100—120 család foglalkozott vele. Hat év alatt az I. osztályú selyemgubó árát 1,4 P-ről 5 P-re emelték fel, hogy a termelők viszonylagosan megtalálják számításukat. Kertészet Az adatok szinte kizárólagosan a gyümölcskertészetre vonatkoznak, amelynek fellendítése Zatykó Sándor nevéhez fűződik.

158 1935-ben még csak 16 kh területen volt elkülönített gyümölcsös 2293 db fával. 5 évvel később csak Zatykó Sándor gyopárosi faiskolájában 3207 fa volt és 1942-ben 77 tulajdonosnak volt 100 gyümölcsfánál többet magába foglaló elkülönített gyümölcsöskertje, összesen 13 697 db fával.

159 Ez szolgáltatta az alapot arra, hogy 1939. januárjában megalakítsák a hegyköz141