A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)

Forman István: Orosháza mezőgazdasága a második világháború idején (1939–1944)

A cséplési ellenőröket külön tanfolyamokon oktatták ki minden évben. A közfogyasztásra kerülő gabona minőségét egyre rontották, és ezt már a cséplésnél lehetett szabályozni. A tanfolyam befejezésével a résztvevők vizsgát és esküt tettek.

89 Vetőmagellátás. A mezőgazdaság fejlesztését célzó intézkedések között fontos helyet foglal el a vetőmagellátás, hogy ezáltal is emeljék a terméseredményeket; másrészt biztosítsák az addig még nem, vagy alig termesztett ipari növények termelését. Amíg azonban a 100 kh-n aluli gazdaságok valamelyik érdekképviseleti szerven keresztül, vagy a község közreműködésével szerezték be a vetőmagot, addig a nagybirtokosok a Földművelésügyi Minisztériumból közvetlenül jutottak hozzá.

90 Ez annyit jelentett, hogy a 100 kh-n aluli gazdaságok csak akkor kaptak, ha a nagybirtokosoktól maradt a központi nemesített vetőmagból, vagy ha azok adtak el. 1939-ben még csak kendervetőmagkölcsönt szerveztek.

91 1940 tavaszán zab és kukorica vetőmagigénylésre volt lehetőség, A 17,4 q zab meg is érkezett

92 de a kukoricára befizetett előleget vissza kellett fizetni, mert nem kapott a község.

93 Április elején 150 q vetőburgonya érkezett: 9 f/kg áron.

94 Májusban, a belvíz után 81 kg napraforgó,

95 és 15 q kölesvetőmag érkezett igénylésre.

96 Augusztusban—szeptemberben búzavetőmagot igényeltek: 200q-t Bánkúti 1201, 1205, és Székács 1055. fajtákból. Ezek akkor a legjobb fajták voltak, amelyek, a mezőgazdasági szakközépiskola tangazdaságában üzemi körülmények között a községi átlagtermés dupláját hozták gyenge talajon, így nem nagyon kellett próbálgatni a fajtákat. Az igénylők birtoknagysága 4—49 kh között mozgott.

97 1941-ben telepítettek egy 33 kh-s mintalucernást, 33%-os vetőmagkedvezménynyel.

98 Az 1941. évi vetőmagakciókban részt vevőket a 20 kh-n aluli árvízkárosultakra korlátozták. Konkrétan 3 q köles, 1 q muhar vetőmag érkezéséről tudunk.

99 Igényeltek a gazdák 123 q búzavetőmagot is.

100 1942-ben jelentős tavaszi vetőmag igénylést bonyolítottak le. A legjelentősebb tétel az 50 q tavaszi árpa volt.

101 Majdnem 5 q kölesvetőmagot,

102 ugyanannyi lucernavetőmagot

103 hozattak. A szentetornyai Székács majorból több, mint 400-an igényeltek kukoricavetőmagot, 100 q-t.

104 Nem sikerült viszont len és kender vetőmagot biztosítani.

105 A rákóczi-telepi lakosoknak 1 vagon vetőmagburgonyát hozattak, 275 igénylő volt rá.

106 Nyár végén 101 fő igényelt kb 300 q búzavetőmagot.

107 1943. év volt a csúcspont. 3 féle kukoricából 150 q-t, 150 q árpát, 13 q lucernát, 50 q zabot igényeltek.

108 A Monori Hangya Szövetkezet nemesített Gül Baba vetőmagot hozatott.

109 De mindent előre kellett fizetni, korábban az előleg is elég volt. A vetőmag ára 30—40%-kal volt magasabb az adott növény maximált áránál. Őszszel 68-an igényeltek búzavetőmagot.

110 1944 elején a meghirdetett takarmányárpa és zab vetőmag rendelését lemondták.

111 Csak a 23 fő által igényelt 148 q Ella burgonya vetőgumó érkezett meg.

112 Augusztusban még 134 q-t igényeltek a Bánkúti 1201-es búzavetőmagból, de az már nem érkezett meg.

113 A vetőmagakció csak az ipari növényekből volt kedvezményes, amíg lehetett kapni. A többiért előleget kellett fizetni, általában a tél végén. A tőkeszegény kis- és középparasztok így nehezen tudták megrendelni. A jelentőségét nézve azt látjuk, hogy a legkevezőbb esetben is az évi vetésterületnek a 10—20%-ára terjedtek ki. Viszont — tekintve, hogy ezek még nem hibrid vetőmagok voltak, tehát jó tulajdonságaikat tartósan megőrizték — általános fajtajavulást eredményeztek. Aki törődött azzal, hogy jó vetőmagot vessen el, az évente más vetőmagot rendelt. Olyan gazdával nem találkoztunk az igénylők között, aki csak 1 növény vetőmagját rendelte volna minden évben. Egyéb akciók. 1941-ben a kisgazdák állami segítséget kaptak góré építésére, 134