A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 7. (Békéscsaba, 1983)
Forman István: Orosháza mezőgazdasága a második világháború idején (1939–1944)
A fenti adatokat nagy fenntartással fogadjuk. Néhány megállapítással ki kell egészíteni : csak a hosszabb munkákra kötöttek szerződést az elöljáróság előtt ; nincs pontos kimutatás a belvíz-árvízvédelmi munkákon dolgozókról, valamint a honvédelmi munkajeggyel behívottakról sem. A becslést nehezíteti az is, hogy ismeretlen a katonai szolgálatot teljesítők száma is a háború folyamán. De még ezeket is figyelembe véve lehettek olyanok, akik a hivatalos szervektől függetlenül vállaltak munkát. Ehhez 1939. májusáig nem sokan: ötvenketten kértek mentességi bizonyítványt. 58 Továbbá figyelembe veendő az agrárproletáriátus vidéki munkavállalásai az iparban, kubikon: róluk sincs kimutatás. Ugyancsak nem jutunk messzire, ha az 1939. január 1-én életbelépett mezőgazdasági munkavállalók öregségi biztosításáról nyert adatok alapján próbálunk tájékozódni. Az 1938. XII. te. értelmében csak a biztosítási igazolvánnyal rendelkező munkások és cselédek vállalhattak munkát. 59 Ha a gazdák enélkül alkalmazták őket, kihágást követtek el és megbüntették őket. 1939 őszén sok gazdát megbüntettek ezért. 1940 április végéig csak 1124 fő váltotta ki a biztosítási könyvét. 1941-ben 1731 fő, 1942 elején pedig 1581 fő rendelkezett biztosítási könyvvel. 60 A törvény értelmében az öreg mezőgazdasági cselédek jogosultság esetén havi 5 P havi járandóságot kaptak. 1939-ben 282 fő kapott 5 P havi járadékot. 61 Ez az 5 P abban az évben 2—3 napi napszám bére, vásárlóértéke kevés volt, élelmezésre is csak pár napig volt elegendő. Munkabérek. 1939 augusztusában dr. Torkos Béla, orosházi kormánypárti képviselő interpellációt intézett a földművelésügyi miniszterhez, amelyben szóvátette, hogy az Orosházához tartozó kakasszéki Zelensky uradalomban 1/13-ot fizettek az aratóknak, holott főispáni felhívás volt az 1/11-ed fizetésére. Azt a választ kapta, hogy a jövő évi szerződések megkötése előtt törvényjavaslat készül a mezőgazdasági munkabérekről. Ennek megfelelően a következő években a Békés vm-i Munkabérmegállapító Bizottság nyilvánosságra hozta a legmagasabb béreket július 1-től. Ezt követően minden év elején megállapították előre az egész évre havonkénti bontásban a napszámbéreket. 1943 júliusában ismét meg kellett állapítaniuk: fel kellett emelni a napszámbéreket, mert az infláció már annyira túlhaladta azokat. Valószínűleg ez következett volna be 1944. nyarán is, de akkor már a Munkabérmegállapító Bizottság nem ült össze. Az alábbiakban összevetjük a hivatalosan megállapított béreket (M) és a havi főjegyzői jelentések alapján ténylegesen fizetett (F) napszámbéreket. Ez az összehasonlítás az I. osztályúnak nevezett munkásokra, tehát felnőtt, erős, egészséges férfiakra vonatkozott, akiknek száma a katonai behívások miatt állandóan fogyott. A megállapított bér (M) a fizethető felső határt jelenti. A két oszlopsor összevetéséből az derül ki, hogy 1941 szeptemberétől kezdve a ténylegesen fizetett bérek felülmúlták a megállapított béreket. Ezután már csak egyszer fordult elő azonosság : 1943 augusztusában, amikor utólag felemelték a béreket, mert már a megállapított felső határnak majdnem a kétszeresét fizették. Hiába volt az 1943. február 22-én kiadott kormányrendelet, amelyik szigorú büntetést helyezett kilátásba annak, aki a maximális bérnél többet fizet vagy elfogad. 62 Mi okozta a napszámbérek ilyen mértékű emelkedését? Először is a munkaerőhiány (belvíz- árvíz, katonai behívások) másodszor az infláció, harmadsorban a vetésterület átalakulása : munkaigényes növények előretörése. Az aratási részesbér a háború alatt végig 1/12-ed rész volt, tehát 1939-hez képest rosszabbodott. (A Geist birtokon 1/11-ed részért arattak.) 63 Csökkentették a cséplés—kazalozás munkadíját is : élelmezés nélkül az elcsépelt gabona 4%-a volt a fizetés. A géptulajdonosok évrőlévre kísérletet tettek az üzemanyag árának részben vagy egészbeni áthárítására a munkásokra. Ez erősen csökkentette a munkások keresetét. 64 130
