A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Bába Károly: A csigák mennyiségi viszonyai a Crisicum ligeterdeiben

aránya a többi csoportokhoz a 3 vagy 4, aránya az 1—2-höz. Amennyiben a csigaegyüteseket két-három csoportba tartozó csigák építik fel, a harmadik csoport mindig legnagyobb részesedési arányt képviseli. A telepített vagy degradált erdőkben a csoportok aránya igen változatos 3:1 illetve, 1:1. vagy 1:2, vagy más (4. ábra). A 4., 5—8.. 10—14., 16., 17., 20., 28., 29., 33., 39. gyűjtőhelyek egyedsűrűségei 5,2—37,9 között változnak, fajsűrűségei 2,1—4,3 között változnak. A legnagyobbak a 48 gyűjtőhely viszonylatában. Mutatóik: A/m

2 egyed, fajsűrűség, kiegyensúlyozott csoportrészesedési arányaik alapján ezeket az erdőket kell a legtermészettesebb állapotban levő erdőknek tartani. Meg kell jegyezni, hogy a 17., 33., 39. erdők parkerdők, melyek csigafaunája és a csigaegyüttesek összetétele közel hasonló a terület természetes erdeihez, a többé-kevésbé háborítatlan körülmények miatt. Kultúrerdő jellegüket a magas egyedsűrűség mellett is alacsony (2,1) fajsűrűség és a nedvességigény alapján képzett csoportrészesedési arányaik előzőektől eltérő jellege mutatja. A többi erdő víztelenedés vagy kultúrhatás következtében másod- vagy harmadlagos állapotba került. A csigaegyüttesek succesiojának elemzése Az erdők között a faj és frekvenciaazonosságok rajzban való feltüntetése után összefüggő gráf hálózat jött létre. (2. ábra). A 48 erdőből 44 erdő szerepel a gráf hálózatban. A fajazonosságokat feltüntető gráfon megfigyelhető, hogy a gráf összefüggő és az erősen degradált erdő kivételével az azonosságok 60% felettiek és szignifikánsak. A zárt idomokat képező gráfrészeket a frekfvenciaazonosságok figyelembe vétetelével (3. ábra) egy halmazba tartozóknak tekintettem. E halmazok képezik az erdőknek azt a hat fő gyűjtőhely csoportját és 13 alcsoportját a gyűjtőhelyeknek, amelyeket a 4. ábrán tüntettem fel. A gyűjtőhely csoportok egymáshoz való viszonyát a viszonylagos nedvesedést, illetve szárazodást mutató hányadosok mutatják (szögletes keretben levő számok). Az ábrán a viszonylagosan természetes állapotú erdőktől elkülönítve tünttem fel a telepített erdőket és parkerdőket, valamint a degradált erdőket. Az erdők minősítését állapotuk szerint már a terepmunka során alkalmam volt az aljnövényzet alapján elvégezni. Az erdők telepített jellegéről az illetékes erdészektől is felvilágosítást kaptam. A kapott, illetve a terepen szerzett információk összevágóságát mutatják a fajazonossági és frekvenciaazonossági számítások is. A telepített erdők, méginkább a degradált erdők a gráf központi része körül, főleg a gráf szegélyén helyezkednek el. A 4. ábra nemcsak az erdők közti morfológiai kapcsolatokat tünteti fel, hanem rávilágít a szárazodási folyamatok során létrejövő funkcionális változásokra is, a csigaegyüttesek szerkezetében. A 4. ábrán leolvasható, hogy a fokozatos szárazodás, melyet a 4—6. nedvességjelző csigacsoportoknak az 1—2, illetve 1—3. csoportokkal való hányadosa mutat, nedvességigény alapján képzett fajcsoportok egymáshoz viszonyított arányában is fokozatos eltolódások jönnek létre. Megerősítve korábbi megállapításaimat (Bába 1974., 1975.), hogy a szárazodás során a kistermetű detritus evő fajok mennyisége nő meg a nagyobb termetű növény és detritus evőkkel szemben. A nedvesebb erdőkben (1., 2. gyűjtőhely csoport a 4. ábrán) az 1—3. illetve 2—3. nedvességfokozatba tartozó csigák aránya többszörösen vagy legalább másfélszeresen múlja felül a többi csoportba tartozó csigák arányszámát. A szárazodás növekedésével a 4—5. gyűjtőhely csoportokban arányeltolódás jön 92