A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Bába Károly: A csigák mennyiségi viszonyai a Crisicum ligeterdeiben

erdőkben: akácosokban az Acanthinula acuelata, Vallonia, Chondrula, Granaria és Cochlicopa lubricella fajok dominálnak. A megvizsgált sziki tölgyesek frekvens fajai a Cepaea vindobonensis, a Vitrina pellucida, Aegopinella minor. ANesovitrea hammonis is felléphet lokális frekvesként. Az összesített fajlisták alapján (1. táblázat) számított fajazonosságok 60—95%os azonossági értéket mutatnak az 1—3. és 6—8. tájegységek fajlistái között. A Taktaköz és Hortobágy vizsgált erdei erősen degradáltak. A fajazonossági számítások eredményei alapján a Crisicumot malakológiai szempontból is egységesnek kell tekinteni. (1. ábra). A sziki tölgyesek hat tájegység ligetredeivel mutatnak fajazonosságot. Soó (1958. 1964.) két lehetőséget vet fel keletkezésükre vonatkozóan. (A tatárjuharos tölgyesekből vagy ligeterdőkből keletkezhettek). A csigák alapján a sziki tölgyeseket a ligeterdőkből lehet származtatni. 1. ábra. A Crisicum kistájai ligeterdőinek összeA Crisicum flórajárás ligeterdei csiga- függése fajazonosság alapján együtteseinek másflórajárások ligeterdei Abb. 1. Zusammenhang zwischen Hainenwälder csigaegyütteseivel való kapcsolatára jellem- der Teilgebiete des Crisicum aufgrund von Artenző, hogy a Crisicum mindazon flórajárások identität összesített csigafajlistájával kapcsolatot mutat, amelyeken a Tisza vízrendszeréhez tartozó folyók átfolynak. 69—82%-os fajazonosság van a Nyírségense, Samnicum és Praematricum ligeterdei csigáinak összesített fajlistái között. Megállapítható, hogy a tiszai Alföld ligeterdei malakológiai szempontból egységesek. A csigaegyüttesek jellemzése A Crisicum csigaegyütteseinek felépítésében a 2., 3. csoport ubiqista nedvességkedvelő és mesofil csigái játszák a legnagyobb szerepet. Az erdőlakók (1. csoport csigái) a Crisicum szegélyén a Heves—Borsodi síkon, illetve a Körös vidék romániai részén válnak gyakoribb frekvens elemeivé a csigaegyütteseknek. Olyan folyó-ártereken, ahol a talajvíz gazdálkodása kedvezően alakul ki. A 4—6. csoportok csigái többé-kevésbé állandó, de alacsony részvételi arányú összetevői a Crisicum csigaegyütteseinek. E csoportokba tartozó fajok víztelenedés, illetve lombzáródás csökkenése esetén növelik karakterisztikájukat. Fontos karakterisztika a csigaegyöttesek állapotának minősítésében az eloszlási viszonyokra is utaló abundancia vagy egyedsűrűség. A legnagyobb egyedsűrűséget 260/m

2

, 179/m

2 (29 Tőserdő és 4. Doboz—Sebesfok 6f. gyűjtőhelyeken alakultak ki. 100 feletti A/m

2 értékeket mutat még a 20., 28. gyűjtőhely. Öt további gyűjtőhelyen találjuk a 80 A/m

2 körüli értékekeket. Ezeket a gyűjtőhelyeket a viszonylagos stabilitás jellemzi. Fajszámuk 6—9. A nedvesség és melegigény alapján a csoportok megoszlási arányára ezeken a gyűjtőhelyeken jellemző, hogy a 2., 3. csoport részesedési 91