A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Bodrogközy György: Szikes puszták és növénytakarójuk

Maga a Crypsis aculeata azonban nem tekinthető kimondottan halofitonnak, mert glikofil körülmények között, elsősorban folyómenti hullámtereken, az időszakosan vízzel borított, majd kiszáradó iszapos helyeken is elterjedt. Itt cönózisainak faj összetétele lényegesen gazdaságosabb, mint a szikes iszapos kialakultaké. Ezért kívánatos volt az eredeti Crypsidetum aculeatae Bojko 32 állományait két associaciora szétválasztani. A Halo-Crypsidetum acuelatae cönózisait haloökológiai szempontból elemezve megállapítható, hogy a higro-pseudohaloíitonok a gyakoribbak, ahova a névadó bajuszfű is tartozik. Jellemző fajkomponense a vastag bajuszfű (Heleochloa schoenoides) is. Mindkettő kontinentális mediterrán eredetűnek tekinthető. Társulhat még ezekhez néhány higro-asztenohalofiton, mint a már említett Chenopodium glaucum, Ch. chenopodioides, Atriplex hastata var. salina, valamint a mediterrán eredetű sziki budavirág (Spergularia salina) is. PHOLIURO-PLANTAGINETUM TENUIFLORAE (Rapaics 27) Wendelbg. 43 Szoloncsákos réti szolonyec-talajú tőrfűvel iszapnövényzet Szikes iszapnövényzet nemcsak kiszáradó tófenék talaján alakulhat ki, hanem a szikfok zóna mélyedéseiben is felléphet. Mivel a szikes talajok jellemzője, hogy a csapadékvizet lassan engedik átszivárogni, ezekben a kisebb-nagyobb mélyedésekben hosszabb időn át pangóvíz marad vissza. Hatására az évelő szikfok növényzet, a mézpázsitos gyep kipusztul. Helyét a felszíni víz elpárolgása, illetve beszívódása után kialakult iszaptalajon rövid életű egyéves halofiton fajok foglalják el. E széles körű elterjedést mutató tőrfüves iszapnövényzet nemcsak a Tiszántúl szikes pusztáin, hanem a Duna—Tisza köze kötött talajú ún. szoloncsák-szolonyec talajának iszapján is megjelenhet. Mivel kevés iszapnövény faj képes az itt kialakult életfeltételeket elviselni, fajkomponenseinek száma csekély. A pontus pannóniai eredetű tőrfű, melyet kigyófarknak is hívnak (Pholiurus pannonicus) kanyargósán elhelyezkedő virágfüzérkékkel rendelkező kalászáról nevezték el tőrfűnek. Másik asszociáció névadó karakterfaja a sziki útifű vagy sziki hagyma (Plantago tenuiflora). Mivel termőhelyük a felszíni vizek elpárolgása után is hosszabb időn át üde marad, a higro-asztenohalofiton fajkomponensek számára előnyös. A szikes iszapnövényzet egyik változata az egérfarkfüves változat, mely szervesanyagban gazdagabb termőhelyeken szokott fellépni. A cirkumpoláris elterjedésű aprótermetű egérfarkfű (Myosurus minimus) megyénk szikes iszapnövény társulásaiban gyakran fellelhető. Hosszan megnyúlt virágzati tengelye egérfarokra emlékeztet. A szikespuszták mélyfekvésű laposain kialakult növénytakaró A szikespuszták nagyobb kiterjedésű szikes laposain a talaj sóviszonyaitól és nedvességellátottságától függően a növénytakaró zonációrendszert alkot. Talajuk különböző mértékben elsósódott, szolonyecesedett réti talajok, melyeknek felszínét a laposok térszíni viszonyaitól függően, rövidebb vagy hosszabb ideig borít belvíz. 43