A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)
Bodrogközy György: Szikes puszták és növénytakarójuk
(Batrachium petiveri) és a nyugati vízi boglárka (B. baudotii) vízből kiemelkedő hófehér virágtömege. A feltöltődött medrű szikes tavak mocsári növényzete, talajuk sómennyiségétől, szikességi fokától függően fajkomponensei segítségével jól differenciálható. Alacsonyabb szikességi fokozat esetén a Bolboschoenetum alsó gyepszintjét tarackos tippan (Agrostis stolonifera), magasabb sótartalom esetén mézpázsit (Puccinellia limosa) uralja. Az utóbbi esetben a talaj humusztartalma is lényegesen kesevebb. SUAEDETUM MARITIMAE HUNGARICUM (Wendelbg. 43) Soó 47 Erősen szódás szoloncsák talajú tófenék növényzet Olyan kiszáradó szikes tavak medrében, melyek a vegetációs időszak második harmadában szárazra kerülnek a talajfelszínükön nagy tömegben kristályosodik ki a szóda, alakul ki ez a sziki sóballás szoloncsák iszapnövényzet. Az orosházi Fehértóról származó talajszelvényeik feltárt és megvizsgált mintáinak tanúsága szerint a magas nátriumkarbonát tartalom mellett nátrium klorid és szulfát tartalom is kimutatható. Eszerint az itt elterjedt Suaeda martima ssp. prostrata kontinentális eredetű higro stenohalofiton faj fakultatív ionérzékenységgel rendelkezik. Ez a szikes iszapnövényzet nagyon hasonlít a tengerpartok sós iszaptalaján kialakult Suaedetum maritimae europaeumhoz. Cönózisainak fajkomponensei nálunk éppúgy mint az általam megvizsgált Keleti-tengeri és Fekete-tengeri termőhelyein alig 2—4 fajt számlálnak. Állományainak fajszegénysége szélsőséges haloökológiai termőhelyi viszonyaival hozható kapcsolatba. A megye legmagasabb szódatartalmú szikes tavainak iszapján a sziki sóballa tiszta állományokat is alkothat. Gyakran átmenetet mutat a szomszédos asszociációk felé. Mozaik komplexeket alkothat a sziki kákával ; máskor a Bolboschoenetum alsó gyepszintjét képezheti. A Kígyóspuszta enyhén szikességi fokot mutató, de magasabb humusztartalommal rendelkező mélyedéseiben a kontinentális mediterrán származású fakó libaparéj (Chenopodium glaucum) tömeges fellépése jó talajindikátornak tekinthető. Haloökológiai szempontból éppúgy higro-asztenohalofitonnak tekinthető, mint a vele együtt előforduló pontus mediterrán származású sziki libaparéj (Chenopodium chenopodioides). A Suaeda maritima ssp. prostrata mellett ugyancsak higro-sztenohalofitonnak tekinthető a megye szikes tómedreiben gyakran és tömegesen fellépő kontinentális eredetű sziki ballagófű (Salsola soda). Nem tekinthető kimondottan nátriumkarbonátot indikáló növényfajnak, mert talajszelvényeiben a szulfát tartalom a megye más helyein is kimutatható. HALO-CRYPSIDETUM ACULEATAE (Bojko 32) nom. nov. Gyengén szódás szoloncsák-talajú bajuszfüves iszapnövényzet E társulás elsősorban a nátriumkarbonátos öntésen kialakult szoloncsák terjedt el széles körben, ahol a szódatartalom alacsonyabb értékű, mint a sziki ballagófüves állományok előfordulási helyén volt kimutatható (Bodrogközy 1966). 42
