A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Vasas Ferenc: A fitoplankton mennyiségi viszonyai a Szarvasi-Holtágban

gyobb számban. Amíg az l-es és az 5-ös mintahelyeken a Nitzschia acicularis marad a jellemző kovamoszatalkotó, addig a 2, 3, 4 mintahelyeken a trofogén zóna gyors felmelegedésével a Melosira granulata var. angustissima veszi át a szerepet. A kékmoszatok közül az Anabeana constricta nem nagy egyedszámú, de állandó fitoplankton alkotó marad egészen októberig. Szintén a víz hirtelen felmelegedésével kapcsolatos az Aphanisomenon flos-auqe „kötegeinek" megjelenése a torkolati (5. m. h.) szelvényen (1200—1400 ind/ml). Júliusban a holtágat terhelő, magas sótartalmú belvíz, az anorganikus kemikáliák mellett gazdag nitrogén és foszforformákban is bővelkedett. Feltehetően ennek hatására a plankton mind mennyiségi, mind minőségi szempontból rövid időn belül megváltozott, átrendeződött. A 3. m. h. (Bikazug) kivételével a kovamoszatok mennyisége stagnáló tendenciát mutat, viszont igen magas egyedszámot értek el a Dynoflagellaták és az Euglenák. A holtág júliusi planktonját így az Euglena-Sphaerodinim cinctum dominanciájával jelzett népességmaximum uralta (6. sz. kép). A sajátos népességmaximum vízszineződés formájában vizuálisan is észlelhető volt. A tömegprodukció jellegzetes bioindikátor jelenség, amelyet nem abiotikus, hamen „troíikus" tényezők stimulálták (Kiss 1959). A nyár második felében és októberben a csökkenő össznépesség mellett a Volvocales és a Chlorococcales rend dominál a stagnáló Bacillariophyceae mellett. Kisebb-nagyobb egyedszámban a Dynoflagellaták is a plankton konstans szervezetei maradnak. 7. kép. Carteria-Euglena genusok dominanciájával jellemezhető népességmaximumok a holtág nyári planktonképéből (Nagyítás: 160x) Bild 7. Carteria — Euglena dominierte Populationsmaximen im Sommeraspekt (Vergr. 160X) 23