A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Vasas Ferenc: A fitoplankton mennyiségi viszonyai a Szarvasi-Holtágban

Az Annaligeti szakaszt ebben az időszakban is magas össznépesség jellemzi (11 454—21 800 ind/ml). A szeptemberi őszi lényegesen alacsonyabb algaszámmal jelentkező csúcs a 4-es és 5-ös mintahelyen egy sajátos Volvocales-Euglena dominanciájával jellemzett népességmaximum formájában nyilvánult meg. 2800—3900 ind/ml Carteria sp. vizuálisan is, vízszineződés formájában is észlelhető volt (7. sz. kép). Az októberben megkezdődött holtág-leeresztés mindenütt viszonylagos össznépesség-csökkenést eredményezett. A vízmozgás éppen az Annaligeti szakaszt érintette a legjobban (4263 ind/ml minimum). Az ezt követő késő őszi belvizes időszakban a vízszint csökkent, a „betöményesedéssel" az ásványi anyagkínálat némileg növelte az algapopulációk számát. A íitoplankton-összetétel azonban nem változott lényegesen az augusztusihoz képest. A Volvocales, Chlorococcales részesedése a kora tavaszi belvizes időszakhoz viszonyítva jóval magasabb (2800—8430 ind/ml). A november végi minták általában össznépesség-csökkenést mutatnak, kivéve az annaligeti szakaszt, amelynek domináló együtteseit (Trachelomonas, Cryptomonas, Gonium, Eudorina) valószínűleg a tisztított szennyvíz tápanyagkínálata indukálja. A Bikazugi novemberi minták sajátos Gleobotrys chlorinus (Xanthophyceae) dominanciájával jellemzett népességmaximummal jellemezhetők (11 555—10 306 ind/ml). Eredmények megbeszélése A Szarvasi-Holtág fitoplankton állományának jellemzői a fentiek alapján következők : 1. Vízutánpótlását a változó összetételű „fitopszeudoplankton állományú" (Szalay 1942) Hármas-Körös duzzasztott vizéből kapja. 2. A Hármas-Körös medertározása folytán, 1975-ös vizsgálataink szerint lényegesen több euplanktonikus elemet tartalmazott, különösen nyári időszakban. Szalay (1942) vizsgálatait összehasonlítva elsősorban az Anabaenopsis circinalis, Ankistrodesmus longissimus, Stephanodiscus dubius, Cyclotella ssp. dominanciája növekedett meg. 3. Rendhagyónak és igen intenzívnek tűnik az a változás, ami a Hármas-Körös fitoplankton összetételében viszonylag rövid időn belül bekövetkezett. Sem Szalay (1942), sem Uherkovich (1963) közleményei nem tesznek említést a Crytophyceae plankton tagjairól, noha az általunk vizsgált nyári minták zömében fellelhetők voltak (Cryptomonas ovata, C. erosa). Ennek oka ismét a periodikus medertározásban kereshető, melynek folyamán a víz mozgása lelassul, ezzel is elősegítve az euplanktonikus elemek felszaporodását. Nem elhanyagolható a határontúlról érkező három vízfolyás által hozott planktonikus elemek mennyisége sem, melynek nagyrésze hegyekben történő tarozás révén kerülnek— mint vendégelemek—a Fehér-, Fekete- és Sebes-Körösbe, majd a Hármas-Körösbe. 4. A tápvíz tavaszi, rheon jellegű együtteseit a holtágban igen gyorsan euplanktonikus együttesek váltják fel. Az átmenet az 1. mintahelyen jól észlelhető. 5. A feltöltés idejét, az átmeneti rövid szakaszokat kivéve, a holtág fitoplankton állománya önálló, sajátos autonom produktum {Uherkovich 1971), amely „megkülönbözteti minden más holtágtól" (Varga 1931). 6. A sajátos fitoplankton állomány alkotásában különböző taxonok, szervezetek dominanciájával jellemezhető népességmaximumok vesznek részt. 7. A népességmaximumok olyan bioindikátor jelenségeként értékelhetők, amelyek indukálásban abiotikus, klimatikus (tavaszi, őszi maximumok) és antropogén> trofikus tényezők (bel- és szennyvizek) vehetnek részt. 24