A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Vertse Albert: Ökológiai és faunisztikai összefoglalás a szarvasi arborétum madárvilágáról 1956–65

„erdő" ahhoz, hogy benne az alföldi száraztalajú lomberdei madárfauna teljes spektruma kialakulhasson. Annál inkább alkalmas arra, hogy vízparti helyzeténél fogva a környék mocsaraiban táplálkozó gémféléknek, továbbá a környék mezőgazdasági tábláin táplálkozó magevő és mindenevő fajoknak fészkelő- és éjszakázó helyül, sok örökzöld sűrűjével pedig téli menedékül szolgáljon. Ezért a park madárvilágában az erdőszéli- vagy szegélyfauna dominál, főleg egyedszámával. Erre a funkcióra elsősorban vízparti fekvése és a mezőgazdasági kultúrtájban szigetként álló helyzete predesztinálja. A parkban megfigyelt madarak ökológiai csoportosítása A parkban fészkelő és rendszeresen a parkban táplálkozó fajok: Állandók : nagyfakopáncs, széncinke, kékcinke, feketerigó. Vonulók: kakukk, sárgarigó, kerti rozsdafarkú, fülemüle, vörösbegy, géze, barátposzáta, kertiposzáta, szürke légykapó, tövisszúró gébics, csicsörke, erdei pinty. A parkban fészkelő és a parkban is, parkon kívül is táplálkozó fajok: Állandók : fácán, balkáni gerle, macskabagoly, erdei fülesbagoly, zöldküllő, csóka, háziveréb, mezeiveréb, zöldike, tengelic. Vonulók : vörösvércse, gerle, bubosbanka, füstifecske, mezeiposzáta, seregély. A parkban fészkelő, de rendszeresen a parkon kívül táplálkozó fajok: Állandók: tőkés réce. Vonulók: örvösgalamb, fehérgólya. A parkban nem fészkel, de rendszeresen vagy alkalmilag megszáll és táplálkozik: Állandók: kuvik, dolmányos varjú, vetési varjú, szarka, búbospacsirta. Átvonulok: erdei szalonka, énekes rigó, szőlőrigó, házi rozsdafarkú, kisposzáta,, csilp-csalp füzike, sisegő füzike, meggyvágó, barázdabillegető. Téli vendégek: héja, karvaly, szajkó, fenyvescinke, ökörszem, léprigó, fenyőrigó, királyka, süvöltő, kenderike, fenyőpinty, citromsármány. A parkban nem fészkel, rendszeresen vagy alkalmilag megszáll, de nem táplálkozik: Állandók : jégmadár. Vonulók, átvonulok : szürkegém, pocgém, bakcsó, feketególya. Téli vendégek : egerészölyv, gatyásölyv, kékes rétihéja. Adatok néhány a park szempontjából fontosabb faj ökológiájához: A fácán évi átlagban a legnagyobb madártömeget képviseli. Nagyszámú előfordulása a helyi klíma és növénytakaró függvénye is, ill. arra jellemző. A parkban, annak éppen a költési időben kezdődő sűrűbb látogatottsága miatt viszonylag nem nagy számban költ, ősszel és télen azonban rendszeresen csapatokban jönnek be éjszakázni s robajló szárnycsapásokkal gallyaznak fel a szélvédő erdősáv tölgyfáira s a park belsejében levő magas fenyőfák sűrűibe. Ha beáll a hideg idő a hótakaró állandósul, napokig nem hagyják el a parkot. A véderdősáv makktermése és az egyebütt is található egyéb magvak és bogyók kielégítő táplálékot nyújtanak annál is inkább, mert egy-egy jól védett, szél- és hómentes helyen a helybeli vadász149