A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)
Vertse Albert: A fácán Magyarországon
területeken volt, a háborút követő időszakban pedig a súlypont a Tiszántúl déli felére tolódott át olyan mértékben, hogy amíg a Dunántúlon az állomány a háborús évek után rendkívül leromlott, legtöbb helyen csaknem terjesen kipusztult, a Tiszántúl déli felén kitűnő állományokban maradt fenn. Ez a váratlan és az eddigi tapasztalatokkal szemben álló súlyponti eltolódás sejtetni engedi, hogy a háborús befolyások a fácán legjobb természetes élőhelyeinek felismeréséhez olyan lehetőséget adtak, amelyek addig, a sokrétű mesterséges behatásoktól takarva nem voltak észrevehetők. Fácánállományunk dunántúli és tiszántúli mennyiségi eloszlásában fentemlített eltolódás magyarázataként abból a feltevésből kell kiindulnunk, hogy a Dunántúl kevésbé alkalmas élőhely a fácán számára, mint a Tiszántúl. A háború előtt volt dunántúli bőségesebb állományt ott az évszázadok óta jobban elterjedt, nagyobb számú uradalmi, többé-kevésbé belterjes fácántenyészetek tartották fenn, míg a Tiszántúl (általában az Alföld) ilyen értelemben is elmaradottabb volt. A háborús évek alatt ezek az uradalmi fácántenyészetek egyöntetűen megszűntek az országban. A fácán csak ott és olyan mértékben maradhatott meg, amilyen mértékben a természetes életfeltételek azt lehetővé tették. Miután a Tiszántúl déli felén fennmaradt kiváló állományok zömmel természetes körülmények közt (vadon) tenyésző populációk, feltehető, hogy a Tiszántúl déli felének természeti adottságai a legjobbak az országban és feltétlenül jobbak mint a Dunántúlé 1 . De amint látni fogjuk, a Tiszántúl nem csak Magyarországon a legkedvezőbb élőhelyük, hanem egész Európában is a legjobbak egyike. Ez könnyen bizonyítható hazánk és a fácán őshazája klímájának, valamint szűkebb élőhelye főbb ökológiai jellemvonásainak egybevetésével. Klímatényezők: A fácán-genus áreája az ázsiai kontinens közepetáján, a mérsékelt kontinentális klímaöv déli felén keletről, a Csendes Óceán partvidékétől, mindjobban keskenyedő sávban húzódik nyugat felé, konzekvensen a +10—20°évi középhőmérsékletű tájak izothermáival s aKaukázus nyugati végén túl megszakad. Az óriási területen kontinentális éghajlat uralkodik, amelynek jellemzője a meleg nyár és hideg tél, túlnyomóan 250 (a hegyekben 500) mm évi csapadékmennyiségekkel, amelynek maximuma az év téli felében van. A fácán tehát a szélsőséges hőingadozású meleg nyarú, hideg telű, csapadékszegény, szárazság felé hajló kontinentális klíma madara. Minden valószínűség szerint ezért hiányzik — mint őshonos — Európából. 2 Ez a magyarázata annak az általános vadtenyésztői tapasztalatnak, hogy a fácán kitűnően állja a legkeményebb hideget is, áttelelésére a legnagyobb veszély a nagy havazás, tartós, vastag hótakaró, ami Közép- és Nyugat-Európában gyakori jelenség. Költésére pedig kedvezőtlen a tavaszi hűvös, esős időjárás. (A kínai örvösfácán elterjedési területének, a délkínai Alföldnek monszunikus óceáni klímája van, ellentétben Nyugat-Európa ciklonikus óceáni klímájával. A kettő között az az alpvető különbség, hogy amíg a nyugateruópai óceáni klímára jellemző az enyhe nyár és enyhe tél s a csapadék maximuma télen van; addig a keletázsiai óceáni klíma jellemzői, hogy a hideg és száraz téli időszakot forró nyári hőmérséklet váltja fel, bőséges csapadékkal. Éppen ezért ezt a klímát „keleti kontinentális klímának" is nevezik.) A klimatológusok a Kárpátmedence éghajlatát a középeurópai éghajlathoz sorolják, de az Alföld éghajlata, nyári hőségével, rekkenő szárazságával már a keleteurópai éghajlatra emlékeztet. „A mi éghajlatunkban a kontinentális jelleg már erősen kidomborodik, ami éghajlatunkat a hőmérséklet téli és nyári megoszlása tekintetében élesen elválasztja Közép- és Nyugat-Európa óceáni és mediterrán hatások alatt jóval erősebben álló éghajlatától". Köppen szerint déli kontinentális vagy kukoricaklíma. Ezt a különbséget a januári és júliusi középhőmérsékletek különbségei szemléltetik (29): 119
