A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 6. (Békéscsaba, 1980)

Vertse Albert: A fácán Magyarországon

Annál inkább érdekelte a vadászokat a fácán, amelynek sorsát éppen ezért a fácántenyésztő vadgazdák, vadászok híradásai nyomán kísérhetjük figyelemmel. Még a távolabbi múltból is, mert a fácántenyésztők elég sűrűn beszámoltak a fácántartás szempontjából jelentőséggel bíró tapasztalataikról. Ez annak idején különösen fontos volt, mert a fácánt a múlt század közepetájáig csaknem kizárólag fácánkertekben szaporították (gyakran ott is vadászták le őket, mert akkori kezdetleges fegyverekkel a szabadban igen körülményes lett volna vadászatuk). De a fácánkert nyújtotta védettség fontos volt azért is, mert a költségesen beszerzett és felnevelt madarakat egyébként alig lehetett volna megvédeni, korábban a „szabadvadászat", később az orvvadászok pusztításától. És természetes ellenségeiktől is nehezen, mert ezeknek a generációk során belterjesen tenyésztett állományoknak javarésze már nem rendelkezett megfelelő ellenállóképességgel a vadonélés követelményeivel szemben. A múlt század utolsó évtizedeiben a fácán szempontjából sokoldalúan kedvező változás indult meg Magyarországon is. A konszolidálódó társadalmi viszonyok között megszilárdult a vadászati rendtartás (megjelent a régen áhított vadászati törvény, a vadászatról szóló 1883. évi XX-ik törvénycikk), ugyanekkor a folyamszabályozások nyomán a mezőgazdasági termelés kiterjedése, majd a vasúti közlekedés kiépülése és a sörétes vadászfegyver tökéletesedése jelentet olyan előnyös változásokat, amelyek együttes hatása a fácántelepítői kedvre is serkentően hatott. Az árvizek megszűntével ugyanis a fácán legkedvezőbb élőhelyein, az ártéri erdőkben megjavultak a környezeti viszonyok (biztonságosabb lett költésük), a vasúti közlekedés pedig gyorsabbá és olcsóbbá tette a tenyészanyag beszerzését, de főleg a lőtt vad értékesítését, amelyet most már korlátlan mennyiségben, a megromlás veszélye nélkül lehetett távoli piacokra is szállíttatni. A modern, hátultöltő puska pedig az apróvad-vadászat népszerűségét fokozta. Mindezek hatására rohamosan elterjedtek a polgári vadásztársaságok fácántelepítései, mégpedig általában a vadon, természetes körülmények közt való szaporítás széles körű kísérletei, amelynek eredményeként a fácán megedződött, ismét vadmadár lett s az ország csaknem egész területén elterjedt. Ez a széleskörű elterjedtség már azt is igazolta, hogy a fácán belterjes gondozás nélkül is nemcsak megél, de az ország egyes területein vadgazdasági szempontból is figyelemreméltóan erős, önfenntartó populációk alakultak ki. Eljött tehát az ideje a múlt gyakorlatának és az abban gyökerező szemléletnek, nevezetesen a mesterséges tenyésztés, nevelés egyedüli eredményességébe vetett hit módosítására, ami a századfordulóra nagyrészt érvényesül is. De még mindig nem eléggé. Egyrészt a nyugateurópai gyakorlat, mint követendő mintakép szuggesztív hatására, másrészt mert a vadászatkedvelő, de különösen az üzletszerű vadásztatásra spekuláló földbirtokos rendszerint természetellenesen bőséges fácánállományt kívánt mesterségesen előállíttatni, tekintet nélkül birtoka természeti adottságainak alkalmasságára. Nagyrészt a fenti szemléletből következett, hogy még nem történt olyan próbálkozás, amely hazánk egyes tájegységeinek természeti viszonyait a fácán telepítésére való alkalmasság szempontjából vizsgálat tárgyává tette volna. Jelenleg tanulmány ezt a hiányt igyekszik némileg pótolni. Abból a tapasztalati tényből indul ki, hogy a fácán lényegében a hajdani uradalmi mesterséges tenyészetek, majd később a vadásztársasági szabadtéri telepítések populációinak szétszivárgásával terjedt el ma már jóformán az egész ország arra alkalmas területein. Az elterjedés a századfordulótól kezdődően rohamossá válik s eközben megtalálta azokat a helyeket az országban, ahol természetes szaporodásának megvannak a legjobb feltételei. Különösen figyelemreméltó, hogy a második világháborút követő évektől kezdődően az ország fácánállományának mennyiségi eloszlásában váratlan súlyponti eltolódás következett be. A háború előtt fácánállományunk zöme ugyanis dunántúli 118