A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Povázsay László: Adatok a remetei erdő madárvilágáról

róható fel „bűnüknek", hogy a tágabb röpnyílású odúkból elűzik a költő cinegéket, csuszkákat és légykapóféléket. Házi veréb (Passer domesticus) és mezei veréb (Passer montanus) : egyik sem közkedvelt madár, bár az erdőkben nem csinálnak kárt, sőt a mezei veréb erdészeti szempontból hasznosnak mondható. Az utóbbi, más kismadarak rovására, erősen terjeszkedik. Meggyvágó (Coccothraustes coccothraustes) : az erdőben csak néhány pár költ, kb. 4—5 pár. Télen általában itt maradnak és kisebb csapatokkal látni; sármányokkal és pinty-félékkel. Mivel általában a lombkoronában tartózkodnak, ritkán kerülnek szemünk elé. Költőhelyük rendszerint a tölgyesekben van, annak is szélső fasorában. Ha a tölgyesben vadkörte vagy galagonya állomány található, úgy ezeket a helyket választják fészeképítésre. Egy esetben — 1941-ben —, lucfenyő lehajló ágán találta meg fészkét a szerző édesapja egy kis liget közepén. Feltűnő helyekre rakott fészke miatt szaporulata sokszor tönkremegy. A zöldike (Chloris chloris) általában egész évben az erdőben van, csak hidegebb időben látni települések, tanyák közelében. A remetei majorban korábban sok juharfa volt és akkor rendszeresen költött ott 4—5 pár. Jelenleg az egész erdőben ennyire teszem a költőpárok számát. Tengelic (Carduelis carduelis): inkább a ligetek és gyümölcsösök madara, az erdőben ritkán találkozni vele. Ellenben a remetei majorban levő diófákon és a fácántelep vadgesztenyefáin, az erdészházak gyümölcsfáin, továbbá a műutak melletti juharfákon költ néhány pár minden évben. Kenderike (Carduelis cannabina): egyetlen esetben, 1960-ban találtam fészkét. Az erdővel közvetlen szomszédos szanatóriumi park szélén, buxus bokorban költött. Pinty (Fringilla coelebs): költöző madár, de enyhébb teleken ittmarad néhány, főként hímek. Ilyenkor a sármányokkal és más magevő madarakkal a fácántelep köré kitett eleségre is rájárnak. Koratavasszal a színpompás hím erős, csengő hangjával a tavasz hírnöke. Mesteri fészke leginkább az utak szélén levő tölgyfák oldalain található, de nagyon szereti a második koronaszintben levő bodzásokat is. Számuk erősen csökkenőben van. Szerintem a korábbi, kb. 30 pár helyett jelenleg csupán 8—10 párra tehető a költő madarak száma. A citromsármány (Emberiza citrinella): kedves színfoltja a remetei erdőnek, mivel állandó madár és lépten-nyomon találkozni vele. Fészke utak mellett, erdőszéleken van, igen jól elrejtve. Sűrű fű vagy cserje között épít, a fészek fölött legtöbbször alomlevelekből ernyőszerű képződés van. Télen nagy csapatokba verődnek, s mivel főleg magvakkal táplálkoznak, a fácánoknak kitett eleségre is rájárnak. A sordély (Emberiza calandra) ritka fészkelő Remetén. Mezőgazdasági területekkel határos ritkás erdőszéleken költ néhány pár. A kert sármányt (Emberiza hortulana) egyetlen esetben (1945-ben) találtam költeni, mezőgazdasági terület melletti szilsarjak tövében. Azóta csak 1960-ban láttam e madarat, de költését nem sikerült megállapítanom. Ősszel a költőmadarak nagyrésze elköltözik, elcsendesedik az erdő. De a magevők és a cinegék ittmaradnak, persze ők is csendesebben viselkednek mint költés idején. Kora ősszel pedig megjelennek a fenyőrigók (Turdus pilaris) százas tömegei, süvöltők (Pyrrhula pyrrhula), csízek (Carduelis spinus), kenderikék (Carduelis cannabina), vörösbegyek (Erithacus rubecula), ökörszemek (Troglodytes troglodytes) és királykák (Regulus regulus) ki330