A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Hentz Lajos: Das Kürschnerhandwerk in Mezőberény - Kiss Anikó: A gyulai várbirtok malmainak története

A vízszabályozás megoldását szörnyű katasztrófa idézte elő. 1801. július 9-én leég a város, a főleg fából készült malmok nemkülönben. Most megindul a küzdelem a vizek szabályozásáért, hogy a környéket árvízmentessé lehessen tenni, és a sürgető emberi szempontokért — kenyér kell a lakosságnak. A két vitathatatlanul logikus indok tragikus ellentétet hoz létre. Hosszas huzavona kezdődik. Az alapvető baj az, hogy a gyulai uradalom nem akar szárazmalmokra tőkét befektetni, hanem a megégett malmokat szeretné újjáépíttetni. Bizonyára ez lenne a kisebb költség és a gyorsabb munka. A város lakossága támogatja is e törekvésekben az uradalmat, éppen a gyorsabb kenyérellátás érdekében. A malmok ugyan egy kivételével elégtek, de gátjaik megmaradtak, és a bajok továbbra is fennállnak, árvízzel fenyegetnek. 1801-ben arra panaszkodnak, hogy az elégett malmok zsilipjei zárva vannak, „ . . . a víz, mely most úgyis áradásban vagyon, annak rendi szerént le nem folyhatván, a felső szomszédoknak kimondhatatlan károkat okoz, nevezetesen pedig a váriak nyomását úgy elvitte, és olyan helyekre is kiterjedt, ahová legnagyobb árvizek alkalmatosságával sem szokott víz kicsapni". Az uradalom képviseletében Birsek János elmondja, hogy a lezárt zsilipek az épen maradt kis malom számára biztosítják a vizet, ,, . . . csupán csak maga vagyon, Gyulán, legyen elegendő víz, nehogy az úgyis nyomorúságban levő gyulai lakosok az őriestül is elzárattatván, még nagyobb ínségst szenvedni kénteleníttessenek' ' .

67 Bizottságot küldenek ki a megégett vízimalmok zúgóinak megvizsgálására. A bizottság: ,, . . . tapasztalta, hogy mind a nagymalomnál, mind az oláhvárosinál csak 1—1 táblája lévén a zugoknak kinyitva, a többi zúgó táblák pedig mindenütt vagy egészében vagy félig megégve, sőt a zúgok előtt öszve tóduló egyéb gazok és szálfák nagyon tartóztatják és hátra nyomják a vizet, és csak a nyitva levő két táblák helyein s a félig megégetteknek tetején folyhat le valami része a víznek".

68 A gyulaiak érvelése érthető, a tűzvész előtt 14 kopár őrölt, és alig győzte a munkát, most csak három. A város lakossága meghaladta ekkor a 12 000 főt, két század katonaságot is kellett tartaniuk, a kis malom nem elég. A helytartótanács és a kijelölt királyi biztos azonban hajthatatlan, a medrekből pusztulniuk kell a malmoknak. 1803-ban a megyegyűlésen megint előkerült a malmok ügye. Az egyetlen malom kevés, az uraság vállalná a szabályoknak megfelelő vízimalom építését, a régi malom okozta iszaposodás eltüntetését. Hivatkozik megbízottja arra, hogy az ,,anya-Körösből három kanálisok is vágynak ásva . . . ", ezek bármelyikén működhetne a malom.

69 Ismét elutasítás a javaslat osztályrésze. Tudomásul kell venni, a malmokat le kell bontatni. Carbon, a gyulai uradalom adminisztrátora azt kéri, hogy úgy határozzák meg a malmok elrontásának időpontját, hogy közben szárazmalmokat lehessen felállítani. A türelmi idő csekély. 1805 januárjáig maradhatnak meg a malmok. A királyi biztos levele ezt is megvétózza, és gyakorlatilag 1804 végén egyetlen malom sem dolgozik a városban. A szabálytalanul épített malomgát, malomzúgó veszedelmes árvízokozó. Hogy az árvízveszélyt elkerüljék, aprólékosan pontos rendelkezések látnak 284