A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Grin Igor: Délkelet-magyarországi szerb népdalok

Két vállamról fejemet kívánja, Magamét, vagy kedves rokonomét! Nem él ember, aki megváltana, Édes húgom, lakolnom kell nékem! Ismét így szólt fivéréhez húga: — Gyere mégis vélem vacsorázni, Van énnékem négy szép legényfiam, Odaadok egyet a szultánnak, Göndör fejed пэ hulljon a porba! Hanem mikor felvirradt a hajnal, Sír az anya, mint a kakukkmadár. Szép gyermekét, Radovánt siratja: — Ha elküldöm Radovan fiamat, Odavész majd első boldogságom! Megsiratja Milován fiát is: — Hogy adhatnám Milován fiamat, Születése életem kegyelme! A harmadik, Jova következik: — Ha elküldöm okos Jovánomat, Elveszejtem könyvek bölcs tudóját! Negyediknek Szimeont siratja: — Hogy adhatnám Szimeon fiamat, Hiszen ô volt kedvence anyjának! Költi anyja szép fiát, Szimeont: — Ébredj, fiam, régen felkelt a Nap! Bácsikád hív esküvőre téged, Tanúja légy, kísérd a menyasszonyt! — Hagyd el, hagyd el kedves édesanyám! Az éjjel én csodás álmot láttam: Bácsikámnak véres volt ruhája, S könyökéig véres mindkét karja! — Kelj fel, Szimó, én édes magzatom, Hogy bácsikád hiába ne várjon! Felöltözött selyembe, bársonyba, Fel is pattant lovának hátára, Útját veszi a széles mezőre. Szemben véle három ifjú török. Szól az első: — Hej, derék egy vitéz! A második: — Hej, derék egy vitéz, Édesanyja majd holtig siratja! Mélyen hallgat a harmadik török, Kardja suhan, levágja a fejét. Halott fej szól a három törökhöz: — Ég veletek, török testvéreim! Tegyetek bé zabostarisznyába, Vigyen lovam az édesanyámhoz. Nézzen anyám reggeltől estélig, Hulljon könnye, mint a záporeső, Hogy elküldte fiát esküvőre, Esküvőre, hitvány árulásba! 195