A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Grin Igor: Délkelet-magyarországi szerb népdalok

A szerbek és horvátok népköltészeti hagyományainak talán legjelentősebb része a szerb feudális állam széthullását beteljesítő 1389-es rigómezei ütközet eseményeit megéneklö hősének-ciklus. A ciklusba tartozó népi epikus énekekből eddig kettőt adtunk közre.

19 Ez alkalommal a Kosovska devojka (A koszovói leány) című, Battonyán felvett, erősen töredékes hősének-variánst mutatjuk be.

20 Az esztétikailag kevésbé értékes, erősen megromlott szöveg több, az itteni szerbek népköltészeti hagyományait illetően fontos tanulsággal szolgál. Adatközlőnk elmondotta, hogy a dalt hallás után sajátította el. Minthogy maga nem szokott énekelni, csak az alkotás szövegét tanulta meg, pontosabban szólva: a három hadvezér, Müos Obüic, Ivan Kosancic és Milan Toplica alakjának sztereotip jellemzését, viseletük, fegyverzetük leírását, s a koszovói leánynak tett ígéretüket. Matija Murko 1912-ből említ a miénkhez sokban hasonló esetet: egy valamelyest iskolázott (írástudó) énekesét, aki sokat mesélt, de a prózában elmondott népdal bizonyos helyeit mégiscsak elénekelte. Az éneklés lényegében az énekben szereplő leány és ló leírására korlátozódott. Murko szerint a leírások más dalokéval közös helyei (loci communes) könnyítették meg számára az éneklést.

21 Adatközlőnk címet is adott a „régi éneknek" (stara pesma), — ami általában a könyvből való átvétel egyik legbiztosabb jele —, ám itt nem az adatközlő, hanem a dal átadója tanulhatta meg nyomtatott szöveg alapján az éneket — innen a gyűjteményben variánséval csaknem azonos cím. Adatközlőnk aligha olvasta a szöveget; a könyvbéli szöveg bratucedo (a. m. a fivér gyermeke, itt: unokaöccs) genitivusi alakját a hasonló hangzású, de jelentés nélküli bratucet megfelelő esetű alakjával cserélte fel, elhallás következtében. Az első deszeterác po razboju (a. m. a harctéren) kifejezésének felcserélése a po razvoju (a. m. termetre, termet szerint), hangzásban igen közelálló kifejezéssel is az alkotás hallás után történt átvételét teszi valószínűvé. Még egy mozzanatot említünk: az ének Vuk-közölte változatában nem esik szó a Krusevác városába való visszatérésről; mindhárom hadvezér a táborból való visszatérését említi feltételül a leány kiházasításához: ,, . . . drága duso moja, moli boga, da ti s' zdravo iz tábora vratim, a i tebe dobra sreca nade . . . " 22 A ciklushoz tartozó más hősi énekekből Lázár herceg székhelyeként ismert városnév említése — a bemutatott hősének-töredék mellett — fontos adalék a koszovói ciklus elterjedtségéről, a török elleni harc e döntő állomásáról szóló énekek ismeretéről a vizsgált területen. A rigómezei események azonban csak a kezdetét jelentették a török uralomnak; a török Balkánon való megjelenését, az öt évszázados elnyomás kezdetét jelző sorsdöntő ütközeteket a helyi jellegű, de nem kevésbé véres harcok követték.

23 A török világnak, a törökellenes harcoknak emléket állító népdalok a rabságban élő, vagy a rabság veszélyének kitett népek sajátos élethelyzetéből fakadtak. Ennek az élethelyzetnek velejárója az engesztelhetetlen harag az elnyomó iránt, ugyanakkor a hűség, a szolidaritás saját fajtájukhoz.

24 Ennek megfelelően nemcsak a tragikus bukásról keletkezett énekek kaptak helyet szerbjeink népdalhagyományaiban, de meghonosodtak a későbbi, XVII—

XVIII. századi uszkok és hajdúk harcok népköltészeti emlékei, s meg 184