A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Grin Igor: Délkelet-magyarországi szerb népdalok

a múlt századi felszabadító háborúk hősdalai is (Puce puska Sapcu pokrajini . . . Puska dörög Sabácnak környékén . . .). Az évszázados harc hatására kialakul hősi hangvételű, a délszláv népköltészetben uralkodó epikus dalokon kívül 25 szép számmal találtunk családi tematikájú, a történelmi eseményeket közvetve, jelzésszerűen tükröző népi alkotásokat, melyben a korra utaló momentumok a drámaiságot fokozó tényezőként vannak jelen, pl. Seja brata na veceru zvala . . . (Bátyját húga estebédre hívta . . .); Raslo mi je badem drvo . . . (Nőtt egy sudár mandulafa . . .). A szerbek népköltészeti hagyományaiban uralkodó török tematika igen hangsúlyos szerephez jutott a magyar nép orális hagyományában, de olyan népeknél is fellelhető, amelyeknek közvetlenül alig, vagy egyáltalán nem y olt élményük a törökről. Manga János a magyarországi szlovák népdalokkal kapcsolatban mutat rá a török háborúkra való emlékezéseknek az újabb népköltészeti szövegekbe való beépülésére, holott a magyarországi szlovákoknak aligha volt közvetlen élménye a török háborúkról.

26 ,,Úgy tűnik, hogy a törököktől való félelem, amely igen erős volt Európában, a hódoltsági területek szomszédságában pedig különösen, alakította ki a velük kapcsolatos népköltészeti és népszokásbeli hagyományt" — írja Ujváry Zoltán.

27 Még inkább érthető ez a hódoltságban senyvedő szerbek esetében, s egészen természetes, hogy a biztonságba került, a török elől menekült magyarországiak figyelemmel kísérték az események alakulását, átérezték az idegen elnyomásban született népi alkotások jelentőségét, és saját örökségüknek tekintették azokat. A népdalkincs összetételében jelentős változások játszódtak le a többi nemzetiségekkel való együttélés folyamán. A szüzségazdagodásban és a műfajilag árnyaltabb variánsok keletkezésében megnyilvánuló tendencia századunkban, s magyar oldalról a legerősebb. A közreadott szövegek közül kétségtelenül a magyar—délszláv együttélésből született századunk első évtizedeiben a Cetrnajstog travnja и proljece . . . (Áprilisnak tizennegyedikén . . .) kezdetű népdal, de más adataink is magukon viselik a magyar környezet jegyeit. A vizsgált települések közül Deszk tűnik ki, mint a hagyományokat legerősebben őrző község. Több adatközlő említésében Deszk sajátos délkeletalföldi szerb kulturális központként szerepel, amelynek fontos szerep jutott a jugoszláviai dalok közvetítésében és a Délkelet-Alföldön való elterjedésében. A deszki szerbek hagyományosan kialakult jugoszláviai kapcsolatainak jobb megismerését az eljövendő kutatásoktól remélhetjük; annyi azonban már most bizonyos, hogy a volt anyaország népi és nyelvi kultúrájának e tájon való fenntartásában és ápolásában jeles szerepet vállaltak.

28 Az 1973 telén végzett gyűjtés adatokkal támasztja alá állításunkat. A gyűjtés során Deszken több olyan énekessel is találkoztunk, akik faluszerte megbecsült interpretátorai voltak a szerb népdalhagyományoknak, e hagyományok legrégebbi, több évszázada keletkezett részének is.

29 Az orális tradíció — így a népdalköltészet — hagyományozódásában, fennmaradásában fontos, mondhatni: létfontosságú szerepet töltöttek be a magyarság körében is általánosan ismert és gyakorolt közösségi munkaalkalmak (aratás, szüret, fonó stb.). További kedvező hatással voltak a tár185