A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Békéscsaba, 1978)

Beck Zoltán: Zsilinszki János kézírásos verses-dalos füzete katona korából 1878-ból

2. (23—28. p.) Vers az ujoncz Iletrűl De szép eletünk van nekünk bakáknak Dicsérni musaj mert az volna gyalázat hogy ha le gyaláznánk észt a szép íletűnket, Mivel énis értam benne őrömet Mert man nagyon tudom az élet mibül ál, Bár ne tudnám énye mit és montam már majd el csusot a szám Hogy ha nemvígyazok, mind a míjen álvo földre kalapálok, Majd ősze pocskoltam észt a szép életet Mikor ennek pártját a főidőn nemlelek Nem és lehet találni egy kiccsit csiklandós Utya tőviskes szégyen benne és vagy a Mennyire látod kűrul a katonát Csak meszirűl nizd ra van azon mit nézni Da bajos ám vele egyezeré ki lipni Nehiz ám vizet a partnak ereszteni. De nekünk nehezeb czakompak fel a Hegyre ménné, Bőskén lípni nehiz ahogy parancsóják Fel a fű be a has Ki a mej ugy mongyák hogy ál a kend Lába a kend úr Istenit тэге gondol kend most, talán a tarka bornúra it egy a kend hátán az annak a bátya Hiszem kend volt ot hún a falu Legénye, Monta nékem a ke kurva nénye Kend tánczolt a biro lányával Hát Kend bivajos Istenit, hói tartya kend azta kötél fogó kezít Majd meg tanítom én kendet spekulálni Katono vagy koldus annak meg kel lenni, úgy beszilnek nekünk még sem szóihátunk sémi Jaj ha látna észt az én édes anyám, Rendes ödő Délre meg fű a menázi akor kés ván Egy két krajezár ara hús levessel avas Talúnk kicsi még sem adák télé, dehát micsináljunk vele jutna belüle töb és de nagy az hunczucsak, a Szegény Regutát minden kép be csapják A csajkát le rakják Őtivel egy sorba A frajter méri mürüvel a levest az ujoncz Csajkája égen fényes nem latczik meg benne Hogy kevés a leves 155