Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Együtt élünk - Őrlés, darálás a szélmalmokban

öreg Papi híres molnár volt. Nagyon szerette a palinkát és a szűz dohányt. A szakmájához is értett, amikor megkérdezték tőle, hogy mikor jöhetnek az őrleményért, megnézte a szelet és pontosan megmondta. Sohasem tévedett. Az örökösök eladták a malmot, Fehérvári iccés vette meg olcsó pénzen. Molnárt fogadott s három év múlva 7 hold földet vett. Később a malmot eladta Mészáros Sándornak. Nagyon jól ment a malom, de a tulajdonos rákapott az italra. Egyszer a molnárjával berúgott és leégett a malom. A sóstó-parti szélmalom a Görbe-szik (Kissóstó) partjára épült és Orosházáig ellátszott. Az 1940-es években, a nagy vizek alkalmával a szélverte víz kimosta a malom északi oldalát. Az öreg vámosmolnár nem győzte gyöptéglával „táplálni". A malom vályogból készült, nem is volt bemeszelve, minden évben tapasztották, sa tetejét zsindellyel fedték. Kétköves, jó malom volt, lisztszitával is fölszerelték. A molnár háza a malom mellett állott. A Sámson-oldali Gulyás János-féle szélmalom is kétköves volt. A Gyöngyösi Mihály-féle malom egy pár kővel dolgozott. A Gyöngyösi malma adta a legjobb málélisztet. Ha őrletni, daráltatni máshova mentek is, de málélisztet ebben a szélmalomban csináltattak. A molnár nagyon összeszorította a köveket, s olyan puha lett a máléliszt, mint a finom búzaliszt. Másutt sajnálták a köveket, mert — úgymond — nyüvik akkor. A távolabbi malmok közül a Kutasiról e fejezet végén esik szó. A Pusztán szerettek a szélmalmokban daráltatni, mert jó darát adtak, sokkal jobbat, mint a gőzmalmokban. Ott ugyanis horteten bemelegedett és megkeseredett. A szélmalom lassan őrt és a disznó is jobban szerette a daráját. A keserű dara még a maglódisznót is megforgattya. Ezért a darát a szélmalmokban csináltatták. Úgy tele volt a malom, hogy alig lehetett a zsákok között járni. A kisebb malmokban egy vagy két daráskő s a nagyobbakban három is volt. Eleinte minden kopáron csak daráltak. A darából a kukoricalisztet kiszitálták és ebből vékony- vagy vastagmáiét, vagy tejes poroszát sütöttek. A szélmornárok később búzáskövet állítottak be és berendezkedtek búzaőrlésre is. Eleinte otthon szitálták ki a lisztből a korpát. A gőzmalomban pedig koptatóra ment a búza és a malom kiszitálta a korpát a lisztből. Ennek ellenére a szélmalmokba is vittek búzát. Ugyanis ott kevesebb volt a vám s otthon úgy szitálták ki a lisztből a korpát, ahogy akarták. Ráadásul a korpája is jobb volt. Az őrletést előkészítették. A nyomtatás korszakában mindenki, a gépes cséplés idején csak egyesek mosták a búzát. A kút melletti gyöpre ponyvát terítettek. Mellé állítottak egy kádat, s egy zsák búzát öntöttek bele. Jól telehordták vízzel és falapáttal kevergették. Az ördögbocskort a víz feldobta a felszínre. Két kezükkel összeterelték és kihányták. Ha a búza nagyon piszkos volt, kétléről mosták. Olyan tiszta lett, mint az arany. A búzamosásához jó száraz idő kellett. Nagy csikmákszedővel kiszedték a búzát és a ponyvára vitték. Nagy búzateregetővel elsimították, időnként megforgatták. Még aznap összeszedték és vékával fölmérték. Kisebb-nagyobb ferslógokba öntötték. Azért mosták a búzát, mert a malmok eleinte mindent egybeőröltek. Amikor a szélmalmokba koptatót szereltek, megszűnt a mosás, de azután is igyekeztek tiszta búzát vinni. Amikor úgy látták, hogy nem lesz ki egy sütet kenyér, őrlettek. 3—4 zsák búzát vittek a malomba. Két üres zsákot tettek a kenyérlisztnek, egyet pedig elsőlisztnek. A korpa abban jött, amelyikben a búza ment. Ha szükség volt rá, megkenték a kocsit. Két lóval mentek még akkor is, ha közel volt a malom és ha keveset vittek is. „Úgy kerek a pogácsa, ha pohárral szaggatják. Két ló az igazi!" A ló is jobban szeret párban. Még a gyeplőt is jobb fogni két ló után. Amikor eljött az ideje, őrlettek. Ha a gazda érezte, hogy a szél jó, akkor őrletet. Darálni elég volt egy kis áher, amikor a vitorla csak kajlogott. Az ilyen széllel tudott darálni a molnár. Gabonát őrölni csak nagyobb szélben lehetett. Ha nagyon kellett a liszt és megfelelő szél fújt, akkor még a szántást is abba hagyták és vitték az őrletnivalót. Az őrletés a szélmalmokban általában a reggeli vagy a délutáni órákban történt, a szél miatt. Ekkor biztonságosabb volt. Délben sokszor megállt a szél. Ha nom fút a szél, de sürgős volt az őrletés, elvitték a gabonát „majd lesi a molnár a szelet". Nem hagyták kifogyni a lisztet, darát s ha 23* 373