Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Öltözködés - II. Női viselet - 1. A kislányok viselete

kan, de a szülők élhetetlenek voltak. Ha télen valahova kocsival, vagy szánkóval mentek és a kislányt is magukkal vitték, akkor az asszony a subába fogta a kislányt. Ölébe ültette és a subával betakarta. Az anyja át is karolta mindkét kezével, s még ő is melegítette. A subából az orra sem látszott ki, pedig szeretett volna kinézni, különösen, ha havas volt a föld és sütött a nap. Ilyenkor sok baj volt vele. Akit jobban öltöztettek, a fejére jó meleg kendőt kötöttek, annak kint volt a feje a subából. Az 5—6 éves kislányokat a kispöndöl még kísérte, de a ruhájuk már tarkabarka lett. Előlhátul kötőt kapott. Nyáron karton, télen parget volt a kötő anyaga, s apró színes virágok borították. Csak a két oldalát kötötték meg, a két vállát nem kellett, mert egybeszabott volt. A két zseb mutatta az elejét. Az elején a nyaka mélyebben volt kivágva, mint hátul. Az alja a saját anyagából körül fodros volt. Néha még a zsebre is tettek egy keskeny fodrot, de nehéz volt szépen vasalni. A kislány különösen eleinte illegette-billegette magát benne. Amikor már trimflit (harisnyát) hordott, a ruhája és a kötője is rövidebb lett. A boti harisnyához bőrcipő járt, mert már sokat jártak kint, még rossz időben is. Az ilyen korú lányoknak általában csak két mosó- és egy ünneplő ruhájuk volt. Az ünneplő ruhát már sokan varratták, de a hétköznaplót ők varrták, eltanulták egymástól. Sok asszony nagyon szépen tudott kézzel varrni. Sokan télen varrták meg a nyári ruhát is, mert akkor ráértek. Ha piszkos volt, este kimosták és reggelre megszáradt a kemence tetején. Míg iskolába nem járt a lány, alig fordítottak valamivel többet az öltözködésére, mint a fiúkéra. Iskola előtt néhány hónappal a lányt már készítették az iskolába. Az iskolás lánnyal már többet törődtek. Ha az édesanya nem tudott varrni, akkor már varrattak. Minden családnak volt ismerős varrója a városba és oda vitték. Ott ahol több lány volt, az idősebbek kinyőtték a ruhájukat és a fiatalabb viselte el. így volt ez Tóth Istvánéknál Pósahalmon a Kápolna-dűlőben, ahol Teréz, a legkisebb lány, a nővérei ruháját kapta el. Hárman voltak előtte, ezért csak 18 éves korában kapott új ruhát. Szép ruhái voltak a nővéreinek, ő pedig nagylány korában szeretett varrni és megalakította. Még a tánciskolát is abban járta ki. Bár csak 1 kishold szőlőjük és 3—4 hold szántóföldjük volt, tudtak volna új ruhát is venni, de sajnálták elhajítani a jó anyagot. Az iskolás kort elérő kislány már rendes inget kapott, amely fehér vászonból készült : vállon gombolós, egyenes derekú ruhadarab volt. A vállait legtöbbször a nagymama kicakkozta. Valamivel rövidebb volt, mint a felsőruha. A kislányoknak mindig patyolatfehér volt az ingük. Az ing után sorrendben a kezeslábas bugyi, s a kis alsószoknya következett. Az alsószoknya korcos volt és baloldalt egy gombbal gombolódott. Miután a kislánynak nem volt még széles csípője, a korcán két pánt volt, amelyet hátulról előre vetettek és elöl egy-egy gombbal a korcához gomboltak. Sokan a rózsaszínt szerették, mások a kéket. A világoskéket azért szerették, mert ha fakult is, tiszta szín maradt. Viszont ha a rózsaszín fakult, úgy nézett ki, mintha nem szépen mosták volna ki. Télen jó vastag zsinórpargetból készült. A színe aprókockás volt, a visszája (a vásárhelyieknél : fonákja) pedig fehér és bolyhos. Sokan télen alsószoknya helyett alsóruhát hordtak, amelyet alsórokojának is hívtak. Az alsóruha egybeszabott, kis beleszabott ujjú, kerek kirágott nyakú és egyenes szabású volt. A felsőruhánál 5—6 cm-rel rövidebb volt, s az is zsinórpargetból készült. Ingben és alsóruhában aludtak. A felsőruha már ízlés és anyagi tehetség szerint változott. Az első világháború előtt kezdtek már divatozni. Ekkor jött divatba a nagyon erős miskócikarton. Nagy, több színű virág vagy szőlőfürtök borították. A kislánynak az anyja már divatlapból is választhatott, de sokszor a varrónőre bízta: „Maj tuggya maga!" Túróért, csirkéért, galambért, pénzért varrtak. Az egyik ruha gallérja körül fodros volt, a másikon elöl szép gomb, a harmadik mellét zájmedli díszítette. A vizsgaruha alul porturos, bordűrös volt, a szoknyát bordűrös anyagból szabták. Ez az anyag 80 cm széles francia delén volt, amelynek egyik szélében bordűr volt, vagyis más színnel mintát szőttek bele. A szoknya vagy húzott vagy hólos volt. 356