Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Amiért dolgoztunk - Öltözködés - II. Női viselet - 2. A tánciskolás lányok és a nagylányok viselete

A hói bővítette a ruhát. Kétféle hói volt : sima tetejű és szembefordított. A sima hói gyakoribb volt és (a sima hói) már deréktői kezdődött. A hói két oldalánál dupla volt az anyag. A hólokat csípőben egy arasznyi hosszan letűzték és vizes ruhával jól levasalták. A szembehói tulajdonképpen a sima hói fordítottja volt. A szembefordított hói nagyon szép volt, amikor kinyílt. A ruhán oldalt általában 2—2 hói volt. A vizsgaruha felső része odaszabott (testhezálló) volt. A derekára öv került és a hosszú ujja mandzsettás volt. A mandzsetta, a gallér, valamint a szoknya alja is bordűrös anyagból készült. Az iskolás lány már rendes vállaskötőt kapott, olyant mint a felnőtteknek volt. Körül az aljáról el nem maradhatott a fodor. Kartonból készült. A melle keskenyebb volt, mint az alsó része, s a két végén egy-egy széles vállpánttal, melyet hátul kétoldalt egy-egy gombbal begomboltak. A kötőt derékban masnira kötötték. Egy vagy két zseb volt rajta. Az öltözetet harisnya és hosszú szárú cipő egészítette ki. Télire az őszi vásáron nagykabátot és fityulát vettek. A kabát világos színű volt. A nyakán, gyakran az ujja végén egy kis prémmel. A fityulát féketőnek is mondták. A fityula zacskószerű sapka volt, amit a fejükre húztak. Piros vagy bordó színű volt, vattával bélelt és klottal borított a belseje. Az ilyennek 5 cm széles bodra volt saját anyagából és fekete keskeny zsinórral virágokat rajzoltak rá. Megkötőjét az áll alatt bokorra kötötték. Nem fáztak benne. Amikor a kislány felment az iskolába, rendszerint a nagymama a levetett csikós rokojájából tarisznyát varrt és ebben hordta a gyerek a könyvét és a palatáblát. Amikor az iskolából hazament, levetette a ruháját, s a hétköznapit vette fel. Ekkor már három, négy viselőruhája és egy ünneplő ruhája volt. A lányokat sem ruházták „vastagon". 2. A tánciskolás lányok és a nagylányok viselete Amikor 12 éves korban a lány kimaradt az iskolából, kölöklánynak, süldőlánynak is nevezték. „Nagy kölöklányuk van!" — mondták. De a szülő így sohasem hívta a lányát, hanem: „Nagylányom van már!" vagy: „Eladósorba van a lányom!" Az iskolából kimaradt lány egy-két évig otthon maradt, nem járatták tánciskolába, azért, hogy ne legyen olyan hamar nagylány. Általában egy télen otthon volt és a következő télen ment tánciskolába. A Pusztán olvasókörökben volt a tánciskola. Egy időben Urbán Rózsi és az öreg Salamon járt ki. Egész héten kint voltak, hol az egyik szülő, hol a másik hívta meg. A tánciskolába már nagyon szépen öltöztették a lányt. Egészen a férjhezmeneteléig tartott az öltöztetése, mert a tánciskola után bálba járt. Ahol egy családban több lány volt, a legkisebb addig nem járhatott bálba, míg nővérei férjhez nem mentek. A tánciskolát kijárhatta, de nem bálozhatott. Vállon gombolós inget hordtak, amely éppen hogy nem látszott ki a ruhája alól. Az ing már kissé szűkebb, s a válla keskeny volt. Az ing elejét, vállát és alját kihímezték, vagy csipkét horgoltak rá. Ekkor feltétlenül bugyit kapott a lány. Már a századforduló vége felé majdnem minden nagylánynak a bugyija nyitott volt, de nyáron nem mindegyik használta. Fehér vászonból varrták. Nyitott volt és a két szárát a korc fogta össze. Két ujjnyi széles peruit húztak a korcába, s amikor összekötötték, a két szár széle egy darabon eltakarta egymást. A hosszú csipkés szárát pántlikával kötötték meg térden fölül. Télen színes parget bugyit hordtak, szárait kicakkozták. 1908 körül jött divatba a serágjás-bugyi, a legombolós csukott bugyi. Fehér sifonból, a téli pedig zsinórpargetból készült. Ezt nem járta át a szél. Szabott volt és saját anyagából készült az öv, mely két gombra járt. Az ülepet egy-egy gomb gombolta az övhöz. Ha szükség volt rá, kétoldalt a gombokat kigombolták és lelettyent a hátulja. A hosszú szára aljára széles csipkét horgoltak. 4—5 bugyija is volt egy nagylánynak. Piros színű is volt, 357