Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)
Ember, munka, tulajdon - Hajdú Mihály: A Vásárhelyi-puszta nyelve
merül zsandárok. Ottan öttek, ittak, mé r bor vót mindöngazdáná . Hát oszt \ mikó r kipihenték magukat, akkó r kigyüttek ere a Pusztába. Itt az uraságnak vót { ëty csárdája \ Sámsom közelibe. Észt az uraság azé r tartotta fönn, hogy mindön vándornak adni köll ëggy icce bort, akki mén, | és szállást ot kap, anni köll ëggy icce bőrt. De mán másikat nem attak, ha kért is! Vaty pézér, vagy aszonták néki: eriggy az ököritatóhó! Hát oszt ide vetőtteg be ebbe a csárdába. Mè jártak azok ot másszor is. Hát osz vót egy nagy istáló, ebbe bekötötték a lovukat. Ez ojam vót, hoty két végin ajtó vót. Teteje nád. Hát oszt | mökszorították ükét a zsandárok. Nem érkösztek fölnyérgőlni, mer má ott is vótak. Am az ajtót belőröl betörlaszólták. Hát nem attak mög magokát. Ere föl a zsandárok möggyútották a nádat \ tetejit. De pallása nem vót \ ennek az épületnek. Hát mosmá mönekülni köll akárhogy is! Hát osz tán fölnyergöltek, kinyitották a \ véginn az ajtót, azonn a végin, ammerül a Száraz-ér elfojt. Ep pedig nádas vót. Ráhasaltak a lóra, a ló néki a nádnak. Nem futták ükét még agyő lüni sö. Elmöntek. Nahát ezök a zsandárok töpször mökfördú tak az ijen csárdákná . Mér ijem vót Kutason is, mög másutt \ nekik fönntartva. Hát oszt \ ëggy alkalommal kigyüttek ük is. A zsandárok mög má mék hamaráBB. Azok izs bent a kocsmába vótak. Hát oszt mikor löszá l tak, bemöntek az istálóba, láttyák, hoG Y \ id zsandárlovak vannak. Nahát ere nem mönekültek el, hanem ük izs bekötöttek. Oszt akkor bemöntek a csárdába. De má a pisztöi készöm vót! Hát ojam pisztöjt ha látnának! Félkéz vőd, de ojan nehéZ! Neköm járt a ke zömbe gyerökkoromba. Ölég vót, fene ögye mög íty kitartani. Úty hittak asz: karabéj. Úgy mönteg be, hogy má rajok is fokták. Ha mög mér moccanni, akkor halál fija! Háp persze, hogy a zsandárok nem nyúltak puskáhon. Ere föl a legényöket, a zsandárlegényöket elutasították. Akomiszárus, ez vót a vezetője, észt íty tisztölték akkor, \ annak elébe töttek ëty kosár vöröshagymát., észt mök köllött önni, inni a bort. Ev vót a büntetés. Mikor evvel is végösztek, élmöntek. Hogy mi lőtt a komiszárossál, észtet má továb nem tudom. Kihánta-é, vagy mögemésztötte, a fene tuggya. íty cseleköttek. Ëggy alkalommal \ észt az apám monta, ük a városhon közéi laktak, ot vót a tanyájuk, \ hát osz látta, hogy a vározsbúl hajtották a zsandárok ükét kifele. Roppant jó lovajik vótak, futósak. Oszt Palkónak leesött a kalapja. Mögált, \ leszólt. Utána a zsandárok szépöm mögáltak, nem mértek közel mönni. pedig a kalapér szá t le. Na \ mikor fölvötte a kalapot, újra el | fölü t. Gyüttek ere kifele a Pusztának. Ära bent a Csomorká-lapos abba az időbe ojam vót, hogy | nádas Ezöm mönt az út körösztül. Ezögbe az ijen nádasogba mög a többi cimborág behúzóttak. MajD \ mikor ük mán itteni | kiértek a nádazsba, üg gyüttek tovább. Mikor a zsandárok odaértek, akkor a nádazsbúl mög onnan \ szőtték lő a zsandárokat, akig bent vótak a nádba, azok is ot vótak lovastul, cakli-pakli. Ije n embörök vótak. De hogy azok valakid bántottak vóna? Sönkit se! Ojan emböröked bántottak, akkik árúlkottak utánnuk, hoty hun napáinak, hova járnak. Oszt az ojanokat a zsandárok figyelték. Az ijen emböröket oszt erakták láb alól, ászt agyonlütték. Ëggy alkalommal \ itt apámnak harmadik szomszéggya \ id beszélték it magok koszt, ém mök hälgattam, \ hogy möntek az apjával a városra hazafele. De előttük mönt ëty kocsi, az mám búzát vitt a városra, szinte az is afijávál. De möglátta a koma, mikö r má köze gyüttek, hogy gyünnek a vározsbúl ezök a lovasok. Há minygyá tutta, hoty kicsodák. Löugrott a kocsirúl, be akart a kukoricába szála ni, de nem érközött. Mán az árokphrtrúl visszabukott, agyonlütték. Annyit möktöttek, hoty föltötték a kocsira, aszonták a fijának: vit haza. Hát ijen embörök vótak. Azok nem vótak rossz embörök csak azokhon, akik így árúlkottak rájuk. Mer ünekik azér köllött így bujdosni, hot y ha mökfokták vóna a zsandárok, akasztófa löt vóna | nekik. Majd osztán \ de sokájiG \ éltek ezök \ ije nyúl módon. Ha épen \ pézre vót szükség, mer ara hisz szükség vót sokszor, \ akkó kirabó ták a postakocsit. Mer akkó még vasút nem vót. A postakocsi ap pedig innen a vározsbúl vitte az adópé"szt, amit adóba id befizettek, vitte Pestre. Hát ëgy alkalommal osztá körülfokták észt is, pedig azoka t má katonák kísirték, \ de ük is vótak sokan. Ere fölkészültek hogy J sokan 172
