Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)
Ember, munka, tulajdon - Hajdú Mihály: A Vásárhelyi-puszta nyelve
Bekerítötték, osz tovább ëty tappot se. Az osztrák katona az oszt elmenekült, a postakocsi otmaratt, észt kirabolták. Hát oszt ëgy alkalommal tanaitok a postakocsiba, \ hogy mér akart Pes*re mönni, vaty Peirül gyütt, | észt má nem tudom, \ ëty kisasszont. Észt osztány nyakon kapták, elvitték. Nem tudom má mennyi aranyat tüsztek ki, ammiér visszaaggyák. Ijen \ viccöket mökcsináltak. Màjd ëgy másik alkalommal \ jártak ezök a mesterök: szabók mök suszterok. Fuvarost hoza | foktak, oszt ezökke vitették magokat úgy vására. Hát oszt egy alkalommal mögin csizma kölöt vóna mán nekik. Hát es szustërt nyakomfoktak, \ vásárheji vót, \ hogy nekik csinájon csizmát. De úty, hogy a szára puskapdllál lögyön tele. Hát a kiröndölt időre el is möntek. Möglött a csizma is, a poskapo r is. Ere föl néki, a suszternak ugyancsak annyi aranyat attak, mint amennyi a csizmaszárba fért. Hát oszt ez a puskapor azér köllött nekik, hogy akkor a puska ojam vót, hogy előltőtős, oszt è fogyott a puskaporjuk. Puskapor pedik kölött, | mér sokszö r szükség vót a puskára. Por is köllöt, sok mér ojan erős vót a csüve, hogy az olí | sokat kibírt. Itt is vót ëggy ojam puska. Ez apámnak ëgy rokonájé vót. De az is ojan embör vót, hogy nappá jó embör, éccaka mög mönt rabolni. Am má nem ojam futóbetyár, mint | an nem katonaszökevém vót. Hát oszt azok is, \ annak is vótak cimborájai. Elgyüttek éccaka Majlátra, \ túl Komlósom van. Ot vót a ménös \ összeverve. Hát ezök kisütötték azt.s hogy a ménöst élszakájtyák, èlhàjjtyak. Ötem möntek. De a csikósok se engettek. Ere föl néty cimborája Mónus Isvánnak a csikósokat agyomvérték. Mónus nem bántotta a csikósokat, ü mög è 1 szakajtotta a ménöst, те neki vót a lekfutósab lova. Hát oszt ü oszt amit ё szakajtott, ennek a csapatnak az élin \ mönt, \ de sebösen, a ménös utánna \ a lónak. Mikö r a Tisza szélére ének, akkor beugratott a vízbe, úszott, a csikók utánna. A tú só párton ki. Ott elatták ükét. Ot má nem ez a rönd, ami it vót Tiszán érül, ez má oda, túl a Tiszára nem szólt, ottany nyugottan elathatták. Hát oszt mökjokták ükét, rágyüttek, hoty kik vótak. Néty kolegát asztat fölakasztottak a városz szélibe. Ennek a Mónus Istvánnak má fija vót, ojam mint az én apám, \ ojan idős. Vározsbúl kihajtottak sokat, hon nézzék möG. Ászt a négyet fölakasztottak, de Mónust nem, mer an nem bántotta a csikóst. Hát osztá Mónus Isván aszonta afijának: hoty ha et tüt tana sz, mutas, kije vót. Më végig kölött ám nézni. A városi lakosokat \ nagy részit ki nyom ták \ muszáj vót. Hát ot fölakasztották a négyet. Ott is hattok, nem vötték le, mer akkor úcs csinálták, hogy máj leszakad magátúl. A varnyük mök kiszötték a szömit, mögötték a pofáját. Na de ezöknek nem! Éccaka a többi cimbora èlopta, elvitték ükét, és valahun elásták. ícs cseleköttek. Nem röttentek ám möGl Ijen embör ök vótak. , A második fölvétel 1972-ben készült Orosházán. Adatközlő Fekete Sándor 79 esztendős, orosházi születésű, de a Pusztán nevelkedett, egész életét ott töltő evangélikus vallású orosházi lakos, földműves. Az elbeszélés témája gyermekkora, saját élete a Pusztán. Ezër | ezernyócszázkilencvennyóc \ szeptemberibe vezetet föl idesanyám az iskolábo, a j itt Orosházán a \ mostan Rákóci uccaji iskola, mos 1 óvoda az a Tas ucca sarkon. Oda jártom az è ső és második osztájt ( . Esz csak igy rövidem mondom. Hát Fabrici Pál vót a tanittó, majd osztón a | ezerkilencszáz \ nak a \ ősszin, akkor pedig a mostani Adi Endre uccábo lévő iskola, ahol Fürszt János vót a tanittó, oda jártom ëggy osztájt, a harmadik elemit. Majd azután abba az évbe fölépüt ott az Aradi-ut menün a mostani cinkusi iskola, amit u 9y neveznek: cinkusi iskola. Észt \ észt az iskola* \ nevet az onnét kapta, hoty cinkusi, mer ott a következő tanyasor aZ, | úgy nevezik ászt a tanyasort telekkönyvilek, hoty Cinkus. Onnan kapta észt a nevet. Osz az akkor tejjessen ujj iskola vót. Ezerkileszázbo ípült, és Hódmezővásárhej várossá ípittette abba az időbe ászt az iskolát. A vásárheji határbo \ vagyis hát ho szorossan vásárheji határ akkor az vót, \ nyóc iskolát ipittetëtt akkor a város. Észtet ugy naggyábu el is tudom mondani, hogy mëjkëk azok az iskolák. Ez a, ez \ először is kezdem: ott a cinkusi iskola, az vót ëggy. Másik a tatársánci, azután harmadik a fecskési iskola, negyedik a szőkehálmi iskola, az ugyanakkor ípü t. Na, mostan asztán kettő vót még à kilső és belső Szőrháton, akik ípü tek. Azután ugyanabba az ívbe ípült à \ ez a tanyaji riszt \ mos nem gyut eszembe hirtelen, 173
