Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Életsorsok - Juhász Nagy Vilmos–Nagy Gyula: Győri Dani Sándor, a földszerző

dicsekedett, de más tudását, munkáját, eredményét is lebecsülte. Mérlegelve szorgalmát és munkabeosztását, úgy találjuk, hogy a szorgalma valamivel nagyobb volt, mint a munkaszervezése, de az sem sokkal állt hátrább. A munkabeosztásához tartozik még az is, hogy minden csötörtökön haza (Orosházára) mentek kocsival a piacra. Ő a jószág- és a gabonapiacra igyekezett, a fehérnépek pedig a baromfi- és a tejpiacon „árulkodtak" (sokszor mondták így). Ez általános szokás volt. Azonban vitte magával a cselédeket is (ha nem is mindet), mert úgy gondolta, ha ő nincs velük, nem dolgoznak, sőt esetleg még kárt is csinálhatnak. A háznál nagy kert volt és ott dolgoztatta őket. Azok munka közben a rossz kerítésen keresztül lestek az utcai járókelőket. Néha az anyja szőlőjébe vitte ki őket dolgozni. A béreseknek mindez változatosság volt és örültek neki. Sokoldalú volt. Mindent megpróbált elkészíteni és legtöbbször sikerült is. A tanyán az épületeket maga építette fel, táborikemencében téglát égetett, kutat ásott, sokféle bognármunkát is csinált, elhasznált aratózsinegből kötelet, zsáknak való fonalat font, lószerszámot javított, sőt még lovat is hevült. Ritkán túl is értékelte képességeit: egyszer a zsebórája hajszálrugóját akarta megjavítani, de nem sikerült, sőt azután még az órás sem tudta megjavítani. Az akaraterő rendkívül nagy volt benne. Kereskedői érzékére vall, hogy amikor valami drága volt, akkor mindig eladott, mert „akkor köll azt adni, amikor ára van" — mondta. Ha pedig valami olcsó volt, akkor vásárolta azt és megvárta, amíg megjött az ára, s akkor eladta, ha nem volt rá szüksége. Ha pl. a kukorica olcsó volt, akkor még vásárolt is kukoricát és mind feletette, malacokat, süldőket vett hozzá. Ha a kukorica drága volt, akkor sem adott el kukoricát, legfeljebb nem vett hozzá disznót. Tudta, hogy a disznótrágya és a hízó szállítása sokkal könnyebb, mint a kukoricáé. Minden kukoricát a disznókba szeretett volna etetni (még a lovaktól is elvonta, csak a nagy dologidőben abrakolta bővebben), a libáktól kimondottan sajnálta, mert — úgymond — a disznót nem kell tömni. A feleségével ezen sokat vitatkoztak. Kereskedelmi érzékkel rendelkezett — mint nagyon sok orosházi parasztember — de nem kupeckedett, vagyis nem adta-vette rendszeresen a jószágot, terményt a nagyobb haszon reményében. Sokan ismerték azt a szokását, hogy mindenkivel ellenkezett. Ha valaki valamit állított, ő rendszerint az ellenkezőjére esküdött. De ha azt látta, hogy elfajult a vita, simán visszalépett. Nem látta őt senkisem felindult állapotban, senkivel sem veszekedett és sohasem káromkodott. Ha nagyon haszontalan munkásra akadt, kifizette neki az addig járó bért és elküldte. Ha aratás előtt elhagyta a cselédje — a többi gazdával szemben örült — mert a gabona ilyenkor igen jól mutatott (hiszen legtöbbször azért hagyta ott a béres a gazdát) és azt mondta: „majd lëarattya az magát!" Ugyanis ilyenkor nagyon jól fizetett a gabona és a béres elállt részes aratónak, így rövid idő alatt megkereste az év hátralevő részére a bért, de a gazda is jól járt, mert a bő termésből futott aratórészre. Azt már kevesebben tudták — pedig jellemző volt rá — hogy a tudományt, a művészetet, sőt a szakirodalmat és a szakembereket sem becsülte „egy pipa bagóra se." Aki a szakiskolába tőti az idejit, vagy a könyveket bújja, az nem tanujja mëg még ászt se, hogy ëgy csomó disznót hogy köll hamar beterelni az ólba." Neki a disznó volt a legfontosabb és sokszor azok életéből példálózgatott. Ha azonban a Kardoskúti Olvasókörben hasznos gyakorlati előadások voltak, a legszorgalmasabb vendéghallgatója volt. „Meghalgatommá, mit hazunnak!" — mondta. Rendes hallgatónak sohasem iratkozott be, de az ott hallottakból amit jónak látott, nagy csendben megvalósította. A környék szerint a Külső-pusztán ő folytatta a legjövedelmezőbb gazdálkodást, mert ő szedett össze legtöbb földet. Sűrűn járt Orosházára és Vásárhelyre, és ha hallotta, hogy a gazdálkodás valamelyik ága most jövedelmező — elővette a kisceruzáját a mellényzsebből (amely mindig nála volt) —, s nyomban bevezette. A környéken ő termelt először cukorrépát, ő használt először műtrágyát, ő vett először Fordson traktort és kévekötős aratógépet. Tanyájában a szecskavágót, a répavágót és a morzsolót lovas-járgány hajtotta, ami549