Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Életsorsok - Juhász Nagy Vilmos–Nagy Gyula: Győri Dani Sándor, a földszerző

nek a cselédek nagyon örültek, mert legtöbb helyen kézi erővel hajtották azokat. Később motoros darálót is szerzett. Most úgy vélhetnők, hogy a lovas-járgánnyal hajtott szecska-, répavágó és morzsoló már nem volt korszerű eszköz, hiszen az uradalmakban és a nagyobb mintagazdaságokban már villanymotor hajtotta azokat —, de Gy. D. S. korában és a Külső-pusztán feltétlenül korszerű volt a járgány, mert a villanyvezeték nagyon távol esett tanyájától. Hogy igyekezett haladni a korral, mutatja : később nyersolajmotort állított be a fentiek hajtására és kukorica darálására. Könyvet sohasem olvasott. Egyedüli olvasmánya az egyik orosházi napilap volt, amit állandóan járatott, de annak is leginkább az apróhirdetései érdekelték, mert abból tudta meg, ki mit ad-vesz. Csak egy könyvet olvasott el nagy érdeklődéssel : Nagy Gyula könyvét, amely a pusztai földművelésről és állattartásról szól. (Büszke is erre a szerző!) A felesége nem állta meg szó nélkül, s megkérdezte: „Ugyan mifile könyva, hogy nem tuggya letenni!" Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az értelmiségiek és az iparosok közül azokat, akiknek a hasznos tevékenységét közvetlenül látta — nagyra becsülte. így a tanítókat, orvosokat tisztelte. A családban azonban igyekezett mindenkit rábeszélni arra, hogy maradjon meg parasztnak, mert nagy szorgalommal és jó számítással itt biztosan lehet boldogulni. Az egyik unokáját nagyon megsajnálta, amikor érettségire készülődött, s azt mondta neki : ha abbahagyja a gyötrődését, öt hold földet írat rá (ami pedig nagyon nagy dolog volt az ő szemében). Érdekes az értelmiséggel kapcsolatos állásfoglalása már csak azért is, mert kitűnő számoló volt és igen sok, nehéz számtani feladványt tudott, amit a családban és a társaságban sokszor feladott. Sakkozni is elég jól tudott. A társadalmi egyesületek munkájában nem vett részt, az egyházi életben sem tevékenykedett. A politika sem érdekelte. Azt tartotta, hogy mindig a jelenlegi rendszert, „hatalmat" kell pártolni, mert csak annak van módjában segíteni rajtuk. Bármilyen szép művészi alkotást mutattak neki, azt mondta, sokkal jobban tud gyönyörködni egy szép aranysárga, érésben lévő búzatáblának. Az eredményes, becsületes munkát tartotta az éle* legfőbb értékének. Ha azonban a családjai ruhát indultak vásárolni, meghagyta nekik, hogy szépet, jót és divatosat vegyenek, nem baj, ha drágább is, „nehogy kinézzenek benneteket." Győri Dani Sándornak is — mint minden embernek — megvolt a maga szenvedélye. A bort nagyon szerette, sokszor mondogatta: „Rossz bor nincs, csak rossz borivó ember!" Hordójából sohasem fogyott ki a bor, mert ha már kevés volt benne, egy másik jó borivóval hoztak Tiszakürtről egy tele hordóval. Kocsmába is bement, de csak addig maradt ott, míg be nem „szedett", mert az idő pénz volt nála. A cigányokkal nem húzatta, mert a muzsikaszó nagyon drága. Részegen sohasem lehetett látni, mert jól bírta az italt. Józan állapotban igen szűkszavú, csendes ember volt, de italos állapotban megeredt a nyelve és folytonosan ismétlésekbe bocsátkozott, de nem kötekedett, sőt engedékenyebb volt, mint máskor és könnyen beleegyezett a lefekvésbe. Nem dohányzott, mert azt az egészségre károsnak és időrablónak tartotta. A cigarettás emberre azt mondta, hogy az mind tátottszájú és a cigaretta csak azért kell neki, hogy be tudja csukni a száját. Jobb szerette, ha a bérese sem dohányzott, de ha megtudta, nem tiltotta, sőt azt mondta, hogy cigarettázon csak nyíltan. Úgy gondolta, ha tiltja, akkor dugdossa a cigarettát és az könnyen tüzet okoz. Márpedig ő nem biztosított, ugyanis birtokai és tanyái széjjel voltak és egy tűzeset nem okozott volna neki végzetesen nagy kárt. Azt tartotta, hogy ha minden tíz évben is leégne egy tanyája vagy egy asztagja, akkor sem lenne nagyobb kára, s nem kerülne többe, mint amennyit a biztosító társaságnak 10 év alatt fizet — akkor minek hizlaljon ő egy csomó dologkerülőt. Csak az orosházi házát biztosította, mert ott nincstelenek laktak, míg haza nem ment lakni. Azokon nem lehetett volna megvenni semmit sem, ha az ő hibájukból ég le a ház. 550