Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Életsorsok - Szenti Tibor: Idős Gregus Máté, az úttörő

tővel. A messze környéket ellátták jó minőségű, fajazonos gyümölcsfacsemetével, és ezzel nagyban hozzájárultak a gyümölcskultúra fejlesztéséhez." Ugyancsak Féja Géza: „Látogatás a kacagó embernél" című cikkében így ír róluk: „A Gregus-dinasztia a fák barátja ... Évi ötezer pengő adóval sújtották, ami nem egy 40 holdas, de még egy ezerholdas birtoknak is sok lenne, hogy ezzel az akkori rend a nagybirtokot támogassa." Paku Imre: Vásárhelyi találkozások címmel a Látóhatár 1969. évi jan. —febr.-i számában a Gregus birtok nehéz gazdasági helyzetéről a következőket mondja : „A facsemeték, baromfiak, gyümölcsös és pálinkafőzés csak legnagyobb szorgalom árán jövedelmezett annyit, hogy abból a család és cselédség megélhetett. 6—8 fő kisegítő személyzetet is tart." „...két munkáscsaládnak ad egész évi kenyeret, ezenkívül — az idénymunkák idején 18—20 napszámost foglalkoztat ez a kisbirtok 100—100 napon keresztül." — írja Féja Géza, majd így folytatta: „...havi 40—50 pengő fizetést kapnak a napszámosok teljes ellátással." Hogy ez milyen magas jövedelem volt, arra jellemző — írja tovább —, hogy : „.. .a nagybirtok ugyanakkor ellátás nélkül napi 60—80 fillért fizetett." Id. Gregus Máté, amíg erővel bírta, mindig élen járt a munkában, de ezt megkövetelte a napszámosoktól is. A gazdasági válság éveiben már hajnali három órakor zöldséget és gyümölcsöt árult az orosházi piacon. Amikor kiöregedett, fél szemével még mindig a gazdaságra figyelt. A közeli Éralján lakó Juhász Nagy István 81 éves pusztai parasztember szerint: „nem vót nagyon dógos embör, mindig spekulált az öreg." Egy biztos, a kétkezi munkától nem szakadt el. Ezt mutatja az a közismert eset is, amikor id. Gregus Máté egy nyári délelőtt gatyában, vasvillával trágyát hányt a tanyaudvaron és a városból ismeretlen vendég érkezett, aki béresnek nézte az öreget. Odaszólt: „Gregus urat keresem!" Mire ő az épület felé bökött a villa nyelével és így igazította útba a jövevényt : „Az úr a tanyában van." („Fiamáté" ugyanis rendesen felöltözve a szobában a gazdaság ügyeivel foglalatoskodott.) „Fiamáté" jobban hajtotta a munkát, mint az öreg. Csirkekeltetőt állított be és több disznót tartott, mint az apja. Anyakocát adott ki fele malacáért. A gyümölcsfát hitelbe is árulta. Egyik szomszédja szerint megtörtént, hogy a munkások lámpafény mellett vágták a galyat, amíg meg nem virradt. Juhász Nagy István így hasonlította össze a két Gregust: „Az öreg simább és kitartóbb embör vót, a fia pedig túlságosan Spekulant." A környékbeliek többsége szerette, de akadtak irigyei is a Gregus családnak. Voltak, akik nem értették meg előremutató gazdasági próbálkozásaikat. Különös, bogaras, spekuláns embereknek tartották őket. Gregus Mátéról jóval fakóbb és pontatlanabb a környék által őrzött emlék, mint például a sokkal jelentéktelenebb parasztgazda, „takaros" Maczelkáról, aki a saját családtagjait is nyomorékká dolgoztatta. „Úgy látszik — állapítja meg Nagy Gyula —, hogy a pusztai emberek sem szerették, ha közülük valaki túlságosan kiemelkedik, még akkor sem, ha az sok munkával jár és végső soron a felemelkedő egyén jótékony hatását ők is élvezik." Idős Gregus Máté szerette volna, ha a tanyája mellett haladó dűlőutat, amely kivisz a küre, kikövezik. A Kakasszék-érig mindenki aláírta a Gregus által ajánlott tervet, de az Éren túliak azt mondották: „Azért fizessünk, hogy Gregusnak jó uttya lögyön?!" A saját birtoka és a pusztai mezőgazdaság fejlesztése csak az egyik tevékenysége id. Gregus Máténak. A paraszti szövetkezetnek is ő volt az úttörője ezen a vidéken. A birtokos parasztság gazdasági érdekszövetkezete volt ez, ahol a napi árfolyamnak megfelelően értékesíthették áruikat és ezzel megszűnt vagy enyhült az a függőség, amit a nagykereskedők diktáltak szabott áraikkal. Ezenkívül igyekeztek beszerezni és mérsékeltebb haszon532