Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Életsorsok - Szenti Tibor: Idős Gregus Máté, az úttörő

nal eljuttatni a paraszti gazdaságok számára mindazt az ipari terméket, amire szükségük volt. A Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet 1903. május 8-án tartotta alakuló gyűlését. A környező falvak és városok csatlakozó kisgazdáival együtt már ekkor 400 tagot számlált. Az első évben boltot és vendéglőt nyitottak Kutason. A szövetkezet a legfontosabb közszükségleti cikkeken kívül szép- és szakirodalmi műveket, de mezőgazdasági kisgépeket is árult; fatelepet létesítettek, ahol meszet, szenet, cementet is tartottak. A régi csárdát orvoslakásnak alakíttatja át. A bába- és az állatorvosi állás szervezése is az ő nevéhez fűződik. Iparosokat, kiskereskedőket telepített le és ahogy az évek múltak, úgy gyarapodott tovább a tanyai település. Kiharcolja, hogy építsen a MÁV a megálló helyett vasútállomást. A vasútnál eléri az oda-vissza utazás kedvezményét, a darabáruforgalom növelését, az állatrakodó építését. Közcélra mázsát állíttat fel, a villanyt és a telefont is bevezetteti. A szaporodó házsorok között hamarosan kigyullad a közvilágítást szolgáló lámpafény. Ebben az időben megnyílik a posta. Iskola és óvoda létesül. Közigazgatási kirendeltséget kapnak, ahol járlatírást is végeznek. Temetőt és piacteret jelölnek ki, jogot kapnak a hetivásár tartására, helypénzszedés nélkül. Utakat építenek. 1926 telén a római katolikus, nyarán a református templomot szentelik fel. Az 1934-ben készült évkönyv így jellemzi id. Gregus Mátét: „Néhány kopasz, fátlan tanyaház, egy pár romistálló állott itt félszázad előtt végtelen szik, vagy homokpuszták közepén. Az olvasó láthatja azt a ma is csizmában járó, egyszerű öreg kisgazdát, aki Vásárhelykutast, ezt az egész kultúrát itt létrehozta." Amint „Fiamáté" és a többi gyermek, a vők és a menyek mentesítették a gazdaság irányítása alól, úgy vállalt egyre több közéleti munkát s emelkedik az akkori tisztségekben. Vásárhelyen virilista, a pusztaiak képviselője. Több, mint 40 évig a Törvényhatósági Bizottságban tevékenykedett. Alelnöke az 1920-ban alakult vásárhelyi Földmívesifjak Önképző Egyesületének. A Pusztakutasi Olvasókör örökös díszelnöke. A Pósahalmi Olvasókörnek megalakulásától 1927-től kezdve az elnöke. Református presbiter, a Gazdasági Egyesület örökös dísztagja. Két jellemző fénykép maradt a Gregusokról, melyek bepillantást nyújtanak az életükbe. Az egyiken az öreg Gregus Máté körtelefont bonyolít le a Puszta néhány központjával, a másikon pedig „Fiamáté"-t látjuk abban az időben, amikor a környéken az övék volt a második fülhallgatós, detektoros rádió. A meteorológiai előrejelzést hallgatja, hogy az időjáráshoz tudja alkalmazni a következő napokban soron levő gazdasági munkákat. „A több, mint hetven éves ember még mindig irányít, szervez, könyvtárának szakanyagát olvassa és új tanácsokat ad a tanyák lakóinak" — írja róla az évkönyv. Ezüstkalászos tanfolyamokat szervez, ahol maga is előad. Ismerteti saját gazdasága eredményeit és az agrártudományok legújabb kutatásait. 1922-ben 100 000 koronás alapítványt tett az iskolán kívüli népművelésre és a szegénysorsú tanyai gyermekek felruházására, valamint a gazdasági cselédek kiházasítására. Érdemeiért a földművelésügyi miniszter a gazdasági tanácsosi címmel ruházta fel. Pósahalmi tanyájában ingyen iskolát létesít a környéken és a birtokán lakó parasztgyerekek számára. Egy istálló várta a tanulni vágyó gyermekeket, ahol a jászol is a különös „tanterem" végében maradt, csak a trágyaszagot űzte el a friss meszelés illata. Hogy korát meghaladó, előrelátó ember volt, arra jellemző, hogy a német nevelőnő csak az egyik pedagógus volt ebben a mintaiskolában. A gyermekeket a szokásos tantárgyak mellett eszperantó nyelvre és gépírásra is taníttatta, de gyakran felcsendült a kézzel tekerős lemezjátszóról Händel, Mozart, sőt Gluck zenéje is, amely olyan világot varázsolt a nebulók köré, hogy „az már valóban maga volt a paradicsom." 533