Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Életsorsok - Szenti Tibor: Idős Gregus Máté, az úttörő

A tanya mellett levő vizesgödröt úgy fordította a maga hasznára, hogy kosárfonásra fűzvesszőt telepített köréje. Ezzel megszületett az első fás pusztai tanya. Azelőtt az épületeket fák egyáltalán nem, vagy alig övezték, legfeljebb néhány tüskés bozót, tamariskacserje tengődött az északi falak tövében. Ettől kezdve Gregus Máté példamutatására a pusztai tanyák körül elszaporodtak a fák. Az út mellé kísérletképpen néhány eperfát ültetett. Amikor látta, hogy szépen fejlődnek, epreskertet telepített a tanya köré. A fent említett évkönyv így ír erről: „8 hold földön állt eperfa, úgy összeválogatva, hogy 3 hónapig teremnek." Ez azt jelentette, hogy bizonyos eperfajták különböző időszakban kezdtek érni és egy negyedéven keresztül eltartották a gazdaságot friss gyümölccsel. Később a legkülönfélébb gyümölcsfákkal is kísérletezett. Nemesítette az őszibarackot, a „jeruzsálemi szilvát", meggycseresznyét, kajszibarackot, „Török Bálint-féle" és „cigányalmát," a körtét, és ezekből csemetekertet, mintaiskolát is létesített. Eleinte parasztosan kezelte a fákat, de később, különösen Máté fia, szakszerűen gondozta. Az első tő szőlőt egyik lánya ültette a homokba. Id. Gregus Máté kisebb konyhakertet is létesített, de az csak a családja igényeit szolgálta. A pósahalmi tanyája udvarán artézi kutat fúratott. Ennek vizével a gyümölcsfákat is locsolta a száraz hónapokban. Külön engedélyt kért, hogy az állomás artézi kútjának csurgalékvizét csövön a vasúti töltés alatt átvezethesse a másik oldalon fekvő legelőjére és szántóföldjére, amit alacsony körgáttal vett körül, hogy az életet adó, drága víz el ne szökhessen. Ezzel elsőnek alkalmazta a Pusztán az árasztásos öntözést. Követőkre talált ez a kísérlete is. (Például a Hódi tanyán.) A korszerű állattartásra és fajtanemesítésre is berendezkedett. Az epret felhasználta a baromfi- és a disznóállomány etetésére, sőt selyemhernyót is tartott, amit szintén az eperfa tett lehetővé. Nemesített, fehér parlagi tyúkokat neveltek fiával. Arra is gondoltak, hogy a Puszta egységes baromfit tartson, ezért 20 tenyésztojást adtak minden kisgazdának, aki hajlandó volt ennek fejében két-három darab jércét visszaszolgáltatni. A gyümölcsös jobb kihasználása végett később szeszfőzdét építtetett. A cefrét a disznókkal etette meg. 50—60 darab sertést is tartott. A cséplési pálinkát a környékbeli kisgazdák tőle vásárolták, mert tudták, hogy nekik olcsóbban adja. A kapások munka végeztével csapatostól keresték fel egy-egy pohár pálinkáért és Gregus Máté mindig megkínálta őket. Volt olyan év a két világháború között, amikor ezer liter pálinkát főztek. Az őrletés is nagy gond volt akkor a Pusztán, s a lehetőséget felismerve előbb kis darálót, később hengermalmot építtetett, amit motorhajtásúvá modernizált. A növény- és gyümölcstermesztés, az állattenyésztés célszerű összehangolása, a termeivények gazdaságos feldolgozása egy rendkívül előrelátó ember szervező- és alkotókészségét bizonyítják. Nem alaptalanul nevezte a kortárs újságíró azt, ami ezen a birtokon folyt,»tervgazdálkodásnak.« A parasztbirktokosok között a Pusztán első volt, aki a tömegárutermelés szükségességét felismerte és az egységes fajtajelleg előállítását szorgalmazta. Különös figyelmet érdemel az is, hogy tudásával, szorgalmával és vállalkozásaival nemcsak a saját vagyonát növelte, hanem igyekezett a Puszta kisárutermelő népét is jobb gazdálkodásra bírni, és ezért áldozatokat is hozott. „A legtöbb kézi munkát maga végzi" — írja az évkönyv. — „Népes családjának min" den tagja dolgozik". Féja Géza Viharsarok című könyvében így foglalja Össze a 30-as évek közepén szerzett tapasztalatait: „...az alföldi homokon megalapította a gyümölcsös parasztbirtokot ... Itt fekszik az állomás közelében s fia, az ifjabb Máté vezeti. 47 hold földje van a tanyának, tíz hold belőle dróttal kerített epreserdő. A terület többi része, 37 hold, végig gyümölcsös. 60 000 darab facsemetéje van. 40 000 darab eladásra kész. Negyvenötfajta rózsájuk is van, kétezer anya34* 531