Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Életsorsok - Szenti Tibor: Idős Gregus Máté, az úttörő

hogy kisebb földvásárlásokkal, szerszámok, gépek beszerzésével termelékenyebbé tegye a gazdaságát. A XIX. század végére esik közéleti tevékenységének kezdete. 1890-ben alakult meg az első olvasóegyletek egyike Karasz Béla tanyáján, amit később a „Gyömrő-féle sutuhoz" vittek. Itt ismerkedett meg az akkori tanyavilág kulturális, szórakozó- és szervezkedő-központjával, az olvasóköri mozgalommal. 1893-ban már az ő kezdeményezésére alakult meg az újabb kör, a Pusztakutasi Olvasóegylet, amelynek rögtön a jegyzője, később pedig az elnöke lett. Elérkezettnek látta az időt, hogy végleg megszabaduljon a Rosszjárásban levő földjétől. Mindenét pénzzé tette és a Puszta másik, jobb minőségű talaján telepedett le. Megvásárolta a Boldizsár-birtokot, 52 kishold földdel. Itt sem sokáig gazdálkodott. Űzte a vérében levő nyugtalanság. Látta, hogy az a gazdálkodási forma, amelyet akkor alkalmaztak, nem kivezető út az egyre inkább fenyegető gazdasági bajokból. A Puszta nagyobb részén még a századforduló táján is az évszázados hagyományoknak megfelelő, külterjes gazdálkodás dívott. Hatalmas, összefüggő területeken fel sem törték a legelőket. Tanyák épültek, úgy, hogy tenyérnyi felszántott ugar sem húzódott körülöttük. Az itt lakó emberek jelentős része egész életét egy lapra tette föl, az állattartásra, amely a száraz és nedves esztendők szeszélyének volt kitéve. Ezen a helyzeten próbált segíteni id. Gregus Máté, amikor elhatározta, hogy a Pusztán meghonosítja a belterjes gazdálkodást. Ismét eladta birtokát. Újabb kölcsönt vett föl és közelebb költözve a városhoz, az 1890-es években Pósahalmon vásárolt 40 kishold homokos földet, amelyen mintagazdaságot, „paradicsomot" hozott létre. A család úgy emlékezik vissza a pósahalmi földre, hogy amikor először meglátták, elkeseredtek, mert jobbat reméltek. Szikről jöttek és buckás homokdomb állt előttük, „ahol nem termett más, mint a Petőfi verséből ismert királydinnye." 1934-ben a Magyarság évkönyve az író Szabó Pálról, Karasz Péterről és több, gazdasági megújdhodást sürgető, egyszerű parasztemberről közöl képes riportot és ebben id. Gregus Mátéról egyebek között ezt olvashatjuk: „Mint szegény félzsellér került ide Gregus Máté aki még a felesben gazdálkodó alföldi kisember sorsát is megízlelte. Tizenkét holdas apró tanyabirtokról jött és megvett egy negyven holdas homokdombot. Erről a negyven holdról tanult meg azután a környéken lakó sokszáz kisember fát ültetni, baromfit, marhát tenyészteni, szőlészkedni, szakszerűen gazdálkodni." A pósahalmi fekete homok megvétele után az első feladata az volt Gregus. Máténak, hogy hajlékot, tanyát építsen családjának. De ezzel egyidőben több, a parasztközösséget szolgáló feladat megoldására is vállalkozott. A homokos, partos, pósahalmi sovány földön kevés és alacsony szárú gabona termett. Mindig hagyott egy kevés területet búzának és kukoricának, de elsősorban gyümölcsfákkal kezdett kísérletezni. Amint felépült a tanya valamennyi épülete, földjét előbb élősövénnyel vette körül, évek múltával pedig, vagyonának gyarapodásával drótkerítést húzott. 1 Azonban senki se gondolja, hogy egyszeriben nagygazda lett. A Pusztán ugyanis csak viszonylag volt jobb minőségű a föld. Nagy átlagban 1—6 aranykorona körül ingadozott egy kishold föld értéke. Id. Gregus Máté későbbi, pósahalmi földje sem volt sokkal jobb, mert jelentékeny része még az 1 aranykorona értéket sem érte el. (Egyik vejének visszaemlékezése szerint 80 fillér körül lehetett.) Ugyancsak itt említjük meg, hogy a felhasznált forrásmunkákban id. Gregus Máté földjének nagyságát, a holdak számát más-más számok jelzik. így a birtok pontos nagyságát nem tudjuk megadni, hiszen dinamikus fejlődése következtében évenként változott és az idős rokonok sem tudtak pontos felvilágosítást adni. 530