Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)
A Puszta természetvédelmi területei - Kiss István: A) A tatársánci ősgyep
kedvelő faj. A Középhegységben sziklafüves és pusztafüves lejtőkön, az Alföldön homoki réteken és löszpusztai száraz gyepekben tenyészik. A Thalictrum minus a felsorolt növények között a leggyakoribb és legtömegesebben tenyésző nemcsak a Nagytatársáncon., hanem a hozzá hasonló régi gyepekben egyaránt. A Középhegység karsztbokorerdőiben, száraz tölgyeseiben és pusztafüves lejtőin ugyancsak jól érzi magát. A Senecio jacobaea szintén a régi gyepek jellemző faja az Alföldön és a Középhegységben egyaránt. Különösen írtásrétek, kaszálórétek, ritkábban száraz tölgyesek és pusztafüves lejtők lakója. A Nagytatársáncon szórványosan fordul elő. A Nagytatársánc e máig megmaradt gyepes területét az ismertetett 8 növényfaj avatja ősgyep jellegűvé, azaz olyan füves területté, amely az Alföld eredeti pusztai növényzetének emlékét őrzi. Geobotanikailag ez az ősgyep országos jelentőségű, mivel újabb tájékoztatást nyújt az Alföld eredeti pusztai flórája milyenségéről. illetve hogy ismételten alátámasztja e flóra kialakulására vonatkozó Borbás-féle Ősmátra-elméletet. Ez az elmélet BORBÁS Vince nagynevű botanikusunktól ered, aki sok-sok adat alapján arra következtetett, hogy az Alföld jégkorszak utáni flórája elsősorban a középhegységek erdőtlen lejtőinek növényzetéből alakult, hogy az ősi pusztai flóra a síkság „hegyről való füvesedése" révén született. Az Ősmátra elnevezés onnan adódik, hogy BORBÁS a Bakony, Vértes, Pilis, Nagyszál, Cserhát, Mátra és a Bükk hegységek vonulatát a Tokaji-hegységgel együtt, vagyis az akkori Magyar Középhegységet „Ősmátra" névvel illette. Már 1896-ban határozottan kimondja, hogy „...a Rákos mezejének alig van növénye, amely a budai hegyek erdőtlen lejtőin ne nőne" (2), s ezt megismétli a rákövetkező évben is (3): „Az alföldi, kiváltképpen a homoki növényzet a rónaságot körülfogó erdőtlen hegy lejtőknek is jellemző sajátja." Ő az Ősmátrát az Alfölddel együtt magyar flóravidéknek nevezi. Elgondolása jórészt kiállta az idők próbáját. A pusztai flóra későbbi elemzői ugyanis több egyezést és fejlődéstörténeti kapcsolatot találtak az Alföldet környező hegylejtők és dombságok növényzetével, mint a pontusi sztyeppék flórájával. „Az 1550 fajt számláló alföldi flórának csak 1/10-e hiányzik a Középhegységben, amelyet joggal tekinthetünk bölcsőjének" — írja SOÓ Rezső, a hazai modern geobotanika megalapítója és vezető képviselője (13). Ha ismételten áttekintjük a Nagytatársáncról ismertetett 8 ősi növényfaj jellemzését, megállapíthatjuk, hogy közülük csak egy, a Salvia nutans a pontusi sztyeppeflóra eleme, a többi 7 faj középhegységeink lejtőin is őshonos, azaz ősmátrai elem. Persze az Alföld flórája az ősmátrai és pontusi elemeken kívül kis számban még egyéb elemeket is tartalmaz, amelyek a szomszédos erdélyi, illír, mediterrán és a balti területek hatását mutatják. A sókedvelő (halophyton) és a homokpusztai növényzet (psammophyton) soraiból adódik jórészt a pusztai gyomnövényzet, amelynek fajai azonban később, másodlagosan, főként a népvándorlással telepedtek meg hazánkban. A Nagy tatársánc ősgyepje a tudomány számára még más, pl. örökléstani (genetikai) eredményt is hozhat. Régtől izolálódott kis növénysziget ez, amelynek ismertetett ősi fajai a species-kategórián belül más biotípusokat is tartalmazhatnak, vagy azokat más arányban hordozzák, mint ugyanazon faj nagyobb területen élő egyedei. Az elmondottak alapján úgy látjuk, hogy a Nagytatársánc ősgyepje flóratörténeti érték, országos vagy talán európai jelentőségű tudományos kincsünk is, amely feltétlenül védelmet érdemel. Ez indított arra, hogy ezt a kis, jelentéktelennek látszó és mindinkább elgyomosodó gyepfoltot a hivatottak előtt is ismertessem (8, 12), s hogy természetvédelmi területté való nyilvánítását az Országos Természetvédelmi Hivatal elé terjesszem (11). Az Országos Természetvédelmi Hivatel elnökének 400/1971. számú, 1971. március 15-én kelt határozatával a nagytatársánci ősgyep a természetvédelmi törvény hatálya alá került. 40
