Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

A Puszta természetvédelmi területei - Sterbetz István: B) A kardoskúti Fehértó

i A védett terület természetvédelmi törzskönyvi száma 378, az ősgyep és védőövezetének együttes kiterjedése 1 kat. h. 114 •-öl (0,56 ha), s tulajdonosa a magyar állam. A Nagytatársánc ősgyepjének védelme megvalósult. S ez nemcsak olyan növényfajokat mentett meg itt a tudomány és a jövő számára, amelyek egykor az Alföld eredeti növénytakarójának részei lehettek, hanem részben egy olyan terep-objektumot is, amely az őskor végén itt lakó ember nagy alkotókészségét és hallatlan erőfeszítését hirdeti... Orosházának is van már történelmi nevezetessége, a Nagytatársánc egykori földvára. Az ősgyep még évszázadokig védheti az általa borított sáncrészietet az eróziós lepusztulástól, s a sáncoldal tartósan kedvező létfeltételeket nyújt az ősi növényzet megmaradásához. E kis gyepfolt megóvása olyan feladat, amellyel nemcsak magunknak, hanem a jövőnek is tartozunk. IRODALOM 1 Banner János; A hódmezővásárhelyi Nagytatársánc. Dolgozatok 15, p. 93—114, 1939. 2 Borbás Vince: A magyar flóravidék. Pallas Lexikon XII. kötet, 1896. 3 Borbás Vince: Magyarország természetes flórájának tagozódása. M. Orsz. Term. Vizsg. Vándorgy. Műnk. XIX. 1898. (1897.) 4 Borovszky Sámuel: Csanád vármegye története 1715-ig. II. 1897. 5 Gerencsér Katalin: Természetvédelmi terület már az orosházi Nagytatársánc nevű bronzkori földvár ősgyepmaradványa. Búvár 27, p. 372—373. 1972. 6 Kalicz Nándor; Orosháza és környéke az őskorban. Orosháza története. Szerk.: Nagy Gyula, Orosháza, 1965. p. 93—102. ' Karácsonyi János; Békés vármegye története II. Gyula. 1896. 8 Kiss István: Az orosházi Nagytatársánc őrsgyepmaradványa. Kézirat (előadás a Magyar Biológiai Társaság Botanikai Szakosztályában, Budapest. 1962.) 9 Kiss István: Növényvilág. (Orosháza növényzete.) Orosháza története. Szerk.: Nagy Gyula, Orosháza, 1965. p. 60—80. 10 Kiss István: Az Adonis volgensis lelőhelyei és népies gyógyászati vonatkozásai Magyarországon. Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1964. p. 25—54. 11 Kiss István: Előterjesztés az orosházi Nagytatársánc ősgyepmaradványának természetvédelemben való részesítésére. Kézirat, 1967. (Az Országos Természetvédelmi Hivatal elé terjesztve 1967. VI. 5.) 12 Kiss István: Ősgyepmaradvány az orosházi Nagytatársáncon. Szegedi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1968. p. 39—61. 13 Soó Rezső: Magyarország növényvilága. A növény és élete IL, p. 282—311. Szerk.: Szabó Zoltán,^., 1941. 14 Soó Rezső: Növényföldrajz. Bp., 1945. 15 Soó Rezső: A magyar flóra és vegetáció rendszertani és növényföldrajzi kézikönyve I—

V., Bp., 1964—1973. (VI. még jön.) 16 Soó Rezső—Jávorka Sándor: A magyar növényvilág kézikönyve. I—

II. Bp., 1951. 17 Soó Rezső—Máthé Imre: A Tiszántúl flórája. Debrecen, 1938. 18 Szeremlei Samu: Attila székhelye Hódmezővásárhely határában volt. Századok, 1899., valamint : Hódmezővásárhely története I—

III. kötet, 1900. 19 Veres József: Orosháza. Történeti és statisztikai adatok alapján. Orosháza, 1886. B) A kardoskűti Fehértó STERBETZ ISTVÁN A Kardoskút határában elterülő szikestavat az Országos Természetvédelmi Hivatal az 1966. február 14-i határozatával védetté nyilvánította. A rezervátum terjedelme 851 kat. h. 820 D-öl, ebből 470 kat. h. 460 G-öl szántó, 200 kat. h. 375 D-öl legelő, 171 kat. h. 241 D-öl rét és 9 kat. h. 1344 D-öl kivett művelési ágú terület. Határai: északon a kardoskút—hód41