Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)
A Puszta természetvédelmi területei - Kiss István: A) A tatársánci ősgyep
s ennek gyökérzetét állat- és embergyógyításra tályog-gyökér néven széltében használták. Ennek segítségével sikerült kimutatnunk, hogy az Adonis volgensis Stev. Békés megyében ugyancsak a tályog-gyökér szolgáltatójaként szerepel. Ez utóbbi növényfaj Csorvás környéki elterjedését is a „tályog-gyökér" után érdeklődve sikerült feltérképeznünk. E növény akkor hazánkban mint a magyar flóra új alkotója szerepelt (9). Közben megállapították, hogy ez utóbbi növény nem azonos teljesen az Adonis volgensis-szel, ezért újabban új fajként Adonis transsylvanica Simonovich névvel illetik. E körülmény e növény jelentőségét még tovább fokozza. A sáncív északi—északnyugati részén a külső vizesárok területén három ponton találtam gyepes foltokat. Ezeket a szárazabb évjáratokban szántották, a nedvesebb esztendőkben azonban itt mocsári növényzet tenyészett. A legdélibb és legterjedelmesebb gyepfolton a Veronica anagalloides Gauss (iszapi veronika) volt nevezetes. E növény a Tiszántúlon csak szórványos, itt pedig e területet szinte egymaga sűrűn beborította (12). A Kistatársánc gyepfoltjain csupán a Thalictrum minus L. (közönséges borkóró) és az Asperula cynanchica L. (ebfojtó müge) mutatkozik az ősi löszpusztai gyepekre jellemző fajoknak. Az egykori földerődítmény oldalán és alján a Tussilago farfara L. (martilapu) és a Prunella vulgaris L. (közönséges gyíkfű) tömegesen tenyészett. E nedvességigényes növények itt, a száraz klímájú gabonaföldek között beékelődve nagyon szokatlanok. A Prunella vulgaris innen a Pusztaföldvár községbe vezető dűlőút, s az ennek folytatásaként létesült utca gyepjén is mindenütt tömegesen tenyészett. Mindez az egykori ősfolyó medre lehetett, s úgy látszik, hogy e feltöltődött mélyfekvésű meder altalaja valamiképpen még ma is vezeti a vizet. A Nagytatársánc ősgyepje az állami gazdaság majorságán túl, a külső sánc északkeleti szakaszán, a külső vizesárok sánc felőli széles lejtőjén fekszik. Bánki-féle gyöpnek is nevezték, mivel régebben a Bánki-tanya földjére esett. Itt ismertem fel e terület ősgyep-jellegét 1930 tavaszán. Meglepő volt részemre, hogy szülőföldem e kis pontján olyan növényfajok tenyésznek, amelyek Pusztaföldvár és Orosháza határában teljesen hiányzanak, sőt a DélAlföldön is igen ritkák, illetve némelyike egyáltalán nem fordult elő. A több mint ezer lapot számláló herbáriumomnak mindvégig ezek voltak a legértékesebb darabjai... Feltűnő volt az is, hogy ez a kis gyepes terület képviseli a külső sánc legépebben megmaradt részét. Itt a külső vizesárok sánc felőli oldala legalább olyan meredek lejtésű, mint a Tisza mentén a védtöltések. A sáncrendszer e részét BANNER , ásatásairól írva, a következőképpen értékelte (1): „A második mérést a Bánki Horváth Mihály földjén végeztük. Itt úgy a külső árok, mint a külső sánc ma is gyepes. Feltételezhető tehát, hogy ez a terület még nem volt feltörve, s így az eredeti térszíni formát és az eredeti mélységet és magasságot a legjobban megtarthatta." Ebből következtethetjük, hogy ez a gyep legalább 2500, illetve csaknem 3000 éves... 1939 nyarán TETTAMANTI BÉLA szegedi professzorral megtekintettem BANNER professzor nagytatársánci ásatásait. Akkor éppen az ősgyepes részt réselték át mérések céljából. Említettem neki az itt előforduló ritka növényeket, e gyep löszpusztai jellegét, s azt, hogy a parasztok szerint ez a gyep legalább a nagyapák emlékezete óta töretlen. Munka közben mondta : „Úgy látom, a gyep sokkal régibb, — a sánc alighanem a bronzkor végéről való." Az ősgyep sorsával kapcsolatban még megemlítem a következőket : Édesapám a Bánkitanya gazdájától egy alkalommal megkérdezte, hogy miért nem szántják fel ezt a gyepet is, mint a sánc többi gyepes részét? A következőket válaszolta: „így kaptam az elődöktül, én se bántom, a tehenek is jókat legelnek rajta." Alighanem e hagyománytiszteletnek is köszönhető, hogy ez a több ezer éves gyep az utóbbi két emberöltő folyton belterjesebbé váló gazdálkodása közepette is megmaradt. 38
