Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)
Szép, különös, érdekes - Nagy Zoltán: Mi a szép? - IV. A tárgyak szépsége
tak. Amelyik kenyér nem hasadt fel jó magasra, az sokszor kiforrott „kölke lëtt a kenyérnek" — nagyon szerették ezt a kisgyürkét. Mikor a kenyerek melegen kikerültek a kemencéből, mindjárt szalmára rakták. Rendszerint a kislánynak kellett „mëgmozsdatni", hogy szép fényes legyen. Kistányérba vizet vett, tenyerét belenyomta, s vele megnedvesítette a kenyér héját. Alját letörölték ruhával, mert fenekes lett sütés közben, és a pörnye is rászállott. A már teljesen kihűlt kenyeret sok helyütt a polcra rakás közben kezükbe vették és gyengén megütögették. Már a pufogásból tudták, milyen lesz a belseje. A szép kenyér egyúttal jó, ízletes is. A friss, foszlós kenyeret és kalácsot nagyon finomnak tartották. A szép, friss kenyér bele spongyaszerü lukacsos. A nagy lyukakat angyalhálásnak hívták. Az ilyen kenyér ritka, könnyű és levegős. Amelyik laposra sikerült, annak az alja szalonnás, még melegen sem foszlott, furkós maradt, nem lehetett jóízűen törni. A friss kenyeret csupaszon is kedvvel eszegették, csipegették, különösen, ha új asszony sütötte. Ujjbeggyel sallangosan szakították, foszlósát fejtették a leszelt karéjból. Soha sem harapták, de ha szalonnát is ettek hozzá, akkor mindig késsel vágták a katonáknak való kenyérfalatokat. A kenyér hajasa jobb ízű, mint a bélé — tartja Aklan Jusztina. Mikor pirosra sikerül, az íze jobb. A víz kipárolog a héj belsejéből, azért jobb a héja, mert édes. Különösen az égett héj a finom, még ha belőle egy keveset le is kell vágni. Kiváltképp az ilyennek volt szép gyürkéje! A még oly tökéletes és szép kenyér is harmadnapra elveszti foszlósságát, megszikkad, porhanyóssá válik. A lepény ugyanúgy elmaradhatatlan volt a parasztember asztaláról, mint a mindennapos kenyér, igaz hogy ritkábban, általában szombaton sütötték. Mikor milyet; túrósat, nyaranta ritkán meggyeset. ízlés dolga, hogy a gyúrt, vagy a kőtt ajjú a jobb. „Az igazi kőttes lepény lettyenös, amit csak az orosházi asszonyok tudtak igazán finomra sütni!" Titka a jó túró és tejfel, amit nem sajnáltak belőle. Az ilyenen sütés közben habzik a tejfel, közben jó vajasra sül. Az volt a szép, amelyik lettyent. Olyan finom volt, hogy finomságától csak darabokban lehetett kiszedni a tepsziből. Tetejére vékony, megsült vörösesbarna réteg került, ez a lepény pillangója, pilléje. A tanyai ember mindennapos eledele az édes —, nyáron az aludttej. Édestejnél közepes hidegség mellett nincs jobb a világon — vallja Sárközi Ferenc. A nyomorba jutva érezni hűsítő hatását. A friss aludttej is fölséges, kiváltképp meleg időben. „Csak a paraszt tudta igazán élvezni, más senki sem." (Ti. gyakran fogyasztották, így más embernek nem volt módjában annyiszor kanalazni belőle.) A köcsögből óvatosan kellett enni, hogy össze ne törjön a kanálban. Az aludttej öreg korában nem volt jó. Ilyenkor már csípős, és felveti savóját. A szalonna „mindent" jelentett, a kenyér mellett a legfontosabb táplálék. Ették kenyérrel, de csak úgy csupaszon is, vagy ízlés szerint zöldpaprikával, hagymával, télen savanyú káposztával. A legszebb szalonnát a jó kövér disznó háti részéből fejtik. Nem ritka a háromnégyujjnyi vastag szép rózsaszín fehérszalonna sem. Kellően besózva mindenkor erőt adó eledel. A tél folyamán feldolgozott disznóból a kolbász is gyakran az asztalra került. A jó szárazkolbász hírt szerzett készítőjének, finom is volt nagyon! A füstölésre szánt szalma vagy csutka minősége megváltoztathatta ízét. Ha nyirkos helyen tartották füstölés után, nem szikkadt ki eléggé, lágy maradt. Az igazi kolbászt élvezet volt enni. „Az eredetileg csomókba beledolgozott zsiradék feloldódott, felszívódott, elvegyült a fűszerezett húsba. Beleharapva omlott a szájba, míg a puha kolbász ízét nem érezni a rágástól." IV. A tárgyak szépsége Vajon mit tartottak a Puszta parasztjai szépnek, takarosnak a tárgyak közül? — vetődött fel a kérdés. Az orosházi múzeum néprajzi anyagából kiválasztottunk néhány szépen díszített és néhány kevésbé díszes használati tárgyat. Ezek közül kellett adatközlőinknek 464