Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A gyermek és az iskola - Népi játékok

Aki bújt, bújt, Aki nem bújt, nem bújt. Az apacs háta mögé Nem szabad bújni. Aki az apacs háta mögé bújt, Az lesz a kumó! Megyek! Amikor a kumó megtalálta az elbújt játszót, mindketten az apacshejre szaladtak, vagyis oda, ahol a kumó kumt. Ott lehetett kiapacsolni a kumót. Aki hamarabb odaért, az a tenyerével a falra ütött, s mondta : „Apacs!" Az elbújt játszók nem várták meg, míg a kumó megkeresi őket, hanem lestek a kumót és alkalmas pillanatban kiapacsolták. Előre megállapodhattak abban, hogy „az utolsó ment!" Ha az utolsó játszó kiapacsolta a kumót, akkor ismét az kumt. Ha nem volt apacs, így olvasott a kumó : Tíz, húsz, száz, Stb. ... Ötszáz! Aki bújt, bújt, Aki nem bújt, nem bújt, Megyek ! Ilyenkor az lett a kumó, akit először megtalált. A kumónak meg kellett mondani, hogy ki hol van. Ha nem találta el, akkor a játszók azt mondták: Cserepet törtél, Cserepet törtél! S újra az előbbi kumó kumott. Gyakran játszották, különösen estefele. Bújj, bújj, zöld ág... Főleg lányok játszották. A játszók közül kettő egymással szemben állva kaput tartott. A játék megkezdése előtt a kapusok összesúgtak, hogy „ki mi lesz!" Pl. : aranyalma, gyémántkörte stb. Ezt nem volt szabad meghallani a játszóknak. A játszók megfogták egymás kezét, s egy vezető vezetésével libasorban énekelve mentek, s többször átbújtak a kapun. Ezt énekelték: Bújj, bújj zöld ág, Zöld levelecske, Nyitva van az aranykapu, Csak bújjatok rajta! Nyisd ki rózsám Kapudat, kapudat, Hadd kerüljem Váradat, váradat. Szita-szita péntek, Szerelem csütörtök, Zab szer-da! Új a csizmám most vették, Rostélyos a sarka, Azért vették azt nekem, Hogy ugorjak rajta! Azt a játékost, aki az ének utolsó szótagjának kimondásakor a kapu alatt volt, kiszakították a játszók közül. A többiek tovább játszottak, még a háta mögött állók is. A kapu alatt levőtől megkérdezték hogy mi lesz: pl. aranyalma, vagy gyémántkörte. Amelyiket választotta, annak a háta mögé állt. így folytatódott a játék, míg a játszók el nem fogytak. Amikor már csak a játékvezető maradt, megkérdezte a hidasoktól (a kapusoktól): — Hányszor engedtek át a hídon? 438