Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A gyermek és az iskola - Népi játékok

is játszották, hogy a cica mondta: „Utolsó pár előre!" Erre a legutolsó pár előreszaladt. Továbbiakban úgy folyt a játék, mint fent. Hun az olló komámasszony: Iskolás korú fiúk, lányok játszották, de csak ott, ahol fa volt a tanya körül, vagy a dűlőn. Megállapodtak abban, hogy melyik fa „jáccik". Ez mindig eggyel kevesebb volt, mint a játszók száma. A fákhoz szaladtak, akinek nem jutott „ház", az lett a kérdező. A kérdező az egyik játszóhoz ment, s kérdezte : „Hun az olló komámaszszony?" (Nemcsak a lányoktól, de a fiúktól is így kérdezte.) Erre a kérdezett azt mondta: „Nálam nincs, keresse X. Y.-nál." így küldözgették egyiktől a másikhoz. Közben — amikor a kérdező tőlük messzebb ment — igyekeztek a játszók házat, vagyis fát cserélni. Csak erre várt a kérdező. Egy üres ház elfoglalására törekedett, ha sikerült, akkor helyet cseréltek, akinek nem jutott fa, az kérdezett. A játszók árulták is a házukat: „Eladó a házam!" S elhagyta a házát, de fél szemmel mindig a kérdezőt nézte. Ha az a fához közeledett, akkor hirtelen visszaugrott, s azt mondta: „Nem eladó!" „Eladó a házam!"-felhívás volt arra, hogy a játszók házat cseréljenek. Akkor volt érdekes a játék, ha a játszók állandóan cserélgették a házukat. Ilyenkor a kérdező azt sem tudta, hova szaladjon, hova ugorjon. Ha az ollókereső játék közben a házon kívül megfogta a játszót, helyet cseréltek. Gyertek haza ludaim: Fiúk, lányok játszották. Szereplők: gazdaasszony, libák, farkas. A gazdaasszony egyedül állt, vele szemben távolabb a játszók, a libák legelésztek. A gazdaasszony hívogatta a libáit, s azok pedig felelgettek: — Gyertek haza ludaim! — Nem megyünk! — Miért? — Félünk! — Mitől? — Farkastól! — Hol van? — Bokorban! — Mit csinál? — Mozsdik! — Mibe mozsdik? — Aranymedencébe! — Mibe törülközik? — Kiscicafarkába! A hívogatás megkezdése előtt a libák összebeszéltek, hogy milyen ételre mennek haza (pl. mákos gubára). A gazdaasszony tovább kérdezett: — Gyertek haza: túrós csuszára! — Nem megyünk! — Gyertek haza: sült csirkére! — Nem megyünk! — Gyertek haza: mákos gubára! Erre a libák hazaszaladtak. Közben a bokor mögül előugrott a farkas. A bokrot egy kör helyettesítette. A farkas igyekezett libát fogni. Akit megfogott, az lett a farkas. Ha a libák a gazdaasszony kiterjesztett karjait megfogták, ott már nem ért. Kumó: Kisebb fiúk, lányok játszották. A kumót kiszámolták, kiolvasták mondókával. A kumó megmondta, hogy meddig számol, azután a fal, vagy kerítés felé fordult, s arcát tenyerébe rejtve tízesével számolt. Általában ötszázig számoltak. Tíz, húsz, száz, Tíz, húsz, kétszáz stb. Ötszáz! 437