Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: A gyermek és az iskola - Iskolábajárás a múlt század végén a pusztai zugiskolákban

padokon ültek. Később már vizescsöbör is kiegészíti ezt a felszerelést, s csak hosszú idők után jelennek meg az «úri iskolákban» a háttámlával ellátott padok, s a tanítói katedra."

3 Az iskolát rendszerint arról nevezték el, aki helyt adott neki : „Szabóékhó megyek az iskolába!" — mondták az iskolások. A képesítés nélküli tanyai tanítók nagy része középkorú vagy idősebb parasztember, vagy iparos volt. Vizsga után kapálni, aratni mentek, vagyis nyáron mezei munkával foglalkoztak. Nem egy idősebb tanító nyáron ugari csősz volt. Sok esetben egyedülállók voltak és az iskolában laktak. A szülőkkel egyezkedtek, ezért a zugiskolákba járt tanulók emlékezete már nem őrzi a tanítók javadalmazását. Pál József tanítója élelmiszelt kapott a szülőktől. Másutt egy bizonyos pénzösszegben állapodtak meg, ezt elosztották a gyerekek számával, s annyit fizetett egy-egy szülő. Disznóvágáskor mindig kaptak hurka-kolbászt, s egy kis kóstolót. Úgy emlékeznek a tanyai tanítókra, hogy nem voltak rossz emberek. Ha rosszak voltak a tanulók, akkor megdorgálták őket, de „amugyosan" nem voltak nagyon gorombák. Némelyik „ölég szigorú volt kölletekor". A gyerekek tartottak tőlük, s tanító úrnak szólították. A környékbeliek is tanítónak tartották. Legtöbbször elég jó viszony volt a szülők és a tanítók között. Ha az alkalom úgy hozta, a szülők szívesen kínálgatták itallal a tanítót. Zalai zugtanító, amikor megkínálták pálinkával, mondogatta : Ugyan te kis lötyögő, Hun van benned az az erő, Tudod tegnap mit csináltál, Az árokba taszítottál. Nagyon szerette az italt. Tanult ember volt, de nem fogadták be, mert iszákos volt. Orosháza környékén a parasztok fogadták meg zugiskolába. Az orosházi határban Győri Pérer tanítót a szülők csak Péternek szólították. „Ki elejbe jársz? — kérdezték. — Győri Péter elejbe!" — volt a felelet. Baji Lajos orosházi kőműves anyai nagyapja : Szemenyei nevű parasztember sok ideig tanított hol itt, hol ott. Úgy mondják, jó tanító volt, de nagyra is volt vele. Fekete Sándor ismerte, de már akkor nagyon öreg volt és nem tanított. Mondogatta : ő a Szemenyei tanító. Az Aradi út mentén, a Hegedűs-földön volt egy tanya — a helye még friss szántáson látszik —, ott volt egy zugiskola, ott is tanított. Amikor a tanítóságból kiöregedtek, vagy képesített tanító került az iskolába, akkor végleg visszatértek a régebbi foglalkozásukhoz, legtöbben a mezőgazdaságba. Az öreg Varga Pál — aki az orosházi határban az Aradi úti iskola környékén tanított — 70 éves korában a múlt század végén mezőőr lett. Bunkósbottal járta a területét. Az orosháziak nem tenyésztették a birkát, hanem tavasszal 5—6 bárányt vettek, s azt kiheréltették. Szóltak az öreg Varga Pálnak, aki kellő szakértelemmel el is végezte. Neki is volt egy birkája, amely mindig vele ment, a kutyával együtt. A fején egy nagyon zsíros „cserény" kalapot hordott. Alkalomadtán a közepét begyűrte és vizet öntött bele. A kutya és a birka békességben ittak belőle. Varga Pált egyébként „kutyafasza Vargának" hívták. Ugyanis tanító korában egyszer a vizsgán egy tanuló eltévesztette a kérdésre adott feleletét. Varga a szülők előtt hirtelen rávágta : „kutyafaszát" Persze évközben is szavajárása volt. Azóta mindenki így hívta, még ma is így emlegetik. Szeptember elején kezdődött az iskola, de akkor csak a kisebbek mentek, az erőseb3 Szentkereszty Tivadar: i. m. 20. 425