Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Együtt élünk - Élet az olvasókörökben - III. Élet a körökben - 6. A körök gazdasági tevékenysége

6. A köri élet alkonya A második világháborút a pusztai olvasókörök is megérezték. Míg a Pecercésháti Kör csak némi anyagi kárt szenvedett, addig Kakasszéken széthordták a színpadot és a felszerelés java részét. A háború befejezése után néhány hónapon keresztül nemigen látogatták a köröket. Egyes helyeken azután már csak tengődött az élet. Pósahalmon is csak sutykó legények biliárdoztak. A Csajági Körben még azután is évente 2—3 rendezvényt tartottak, de — úgymond — erőltetett dolog volt az már. Sin Lajostól tudjuk, hogy az Aranyadhalmi Körben is még egy vagy két évig össze-össze jöttek a tagok, de a köri élet állandóan hanyatlott. A Kakasszéki Kör oszlott fel leghamarabb, Hegedűs József javaslatára iskola lett belőle. 1948-ban több kör működése megszűnt, de nem oszlott fel. Egyes körökben viszont — így például a barackosiban — a háború után egészen 1948-ig éppen olyan élet folyt, mint a háború előtt. Az 1950—1952-es években csend honolt a legtöbb olvasókörben. Ekkor szűnt meg az Aranyadhalmi Kör. Bekérték a kör iratait. A kör ebek harmincadjára került: ki mit látott, azt vitte. A biliárdasztal Kardoskútra került, de hogy a szép könyvtárt ki vitte el, nem tudni. „Még a helyit is fölszántották, ahogy semmiből lëtt, úgy vált semmivé!" — mondta Juhász Nagy Vilmos. Itt-ott még egy kis időre fellángolt a köri élet a Pusztán, így többek között Sóstóparton is. Ott a taglétszám megduzzadt, egy évben 14 bálát is rendeztek, mintha megérezték volna a véget. Később jöttek a különböző korlátozó rendelkezések, amelyek nagyban gátolták a köri élet újra kibontakozását. Végső soron a parasztság életében végbemenő alapvető változás, a mezőgazdaság gyökeres átalakulása csukta be az olvasókörök kapuit. Különösen az 1960-as évektől bomlott meg a hagyományos paraszti élet. A fiatalok egy része belépett a termelőszövetkezetekbe, más része az iparban helyezkedett el. Az öregek pedig a városba, falvakba költözködtek. így a Puszta lakossága megritkult. De a technika fejlődése is sírásója a köri életnek. Pap Lukács István mondta: „Ahol táskarádió van, ott már nem hiányzik a köri élet!" Márpedig alig van tanya, ahol nincs. Legtöbb olvasókört a termelőszövetkezetek vettek birtokukba. Cinkuson a termelőszövetkezet központja, Kardoskúton malmi cseretelep van az olvasókör épületében. Tatátsáncon a posta kapott benne helyet. Sok esetben a tulajdonjog vitás. Mágocsoldalon a biliárdszobából boltot csináltak, amely bevált. 1967-ben végleg megszűnt a kör s most csak a jó Isten tudja, kié, mondják a környékbeliek. Az bizonyos, addig javítják, ameddig a bolt ér, de tovább egy marék sarat sem tesznek rá. A mágocsoldalin kívül a Pósahalmi Olvasókör épülete is romos. A Barackosi, Csajági, Fecskésparti és Sóstóparti Köröket pedig már le is bontották. A kevés olvasókör közül a pecercéshátiban van még némi élet. A vásárhelyi mozi minden vasárnap keskenyfilmet vetít benne. Az italmérő-helyiségben pedig a közeli iskola úttörőcsapata kapott otthont. A nagyteremben iskolai ünnepélyeket rendeznek. 1970-ben még aratóbálat is tartottak benne. A megváltozott viszonyok következtében csak a Barackosról Pusztaközpontba „bevitt" Barackosi Olvasókör életképes. Korszerűsített épületébe a villanyt is bevezették, rádióval és televízióval is ellátták. Noha az új helyen levő kör adottsága sokkal jobb, mint a pusztai köré, a benne folyó élet nem éri el a régebbit, annak ellenére, hogy Kardoskút község és annak művelődési háza támogatja. A hagyományos paraszti élet virágkorában — mint már mondottuk — az olvasókörökben folyt a Puszta kulturális élete. Működésük ismerete és becsülése nagyban hozzájárult ahhoz, hogy amikor Koczka Pál parasztlektor átolvasta az olvasókörökről szóló fejezetet, ezzel a mondattal toldotta meg : „E fejezetből látszik, hogy nem is éltünk mi olyan elhagyottan!" 406