Nagy Gyula: Parasztélet a vásárhelyi pusztán (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 4. Békéscsaba, 1975)

Ember, munka, tulajdon - Nagy Gyula: Együtt élünk - Élet az olvasókörökben - III. Élet a körökben - 2. Bálozás

késparton a majálist kora délután az iskolások műsorával kezdték meg. Utána az iskolások táncoltak. Vacsora után bált rendeztek az ifjúságnak. Italt is mértek. Székelybálat csak e Pusztakutasi Körben-rendeztek, ugyanis a kutasi orvos felesége Hegedűs Loránd testvére volt. A Hegedűs család székely eredetű volt. Este színdarab, utána vacsora s bál következett. Sok városi úr is kijött. Több helyen hagyományos volt Péter-Pálkor az aratóbál. Barackoson 5—6 pár magyar ruhába öltözött. A Körhöz ökrösszekéren érkeztek, kezükben kasza, kuka és egy nagy búzakoszorú volt. A bált rendszerint vacsorával kapcsolták össze. A körök nyáron legalább három sátorosbálat rendeztek. Az 1950-es években Kardoskúton lóversenyt is rendeztek s vacsora után reggelig táncoltak. A pusztai ember „lelke" a ló, szerették a lóversenyt. Rengeteg néző volt. Nyerget, kantárt nyertek. Az Ifjúsági Egylet a vadászok segítségével galamblövészetet is rendezett más rendezvénnyel együtt. Az orosházi tűzoltók adták az üveggömböket felhajító készüléket. A lövő háttal állt a felhajítandó gömb felé és a gép zajára hátrafordult. Ha két gömböt dobtak fel, akkor két lövés dördült el. A tagok összeszedtek egy csomó öreg galambot, s egy árokban elhelyezett galambkieresztő kalitkából eresztettek ki egyet-egyet. Csak egy bizonyos magasságban szabad volt rálőni. Sok elrepült, mert a rovarok után alacsonyra ereszkedő galambok megmenekültek. Vadászövet, szobrocskákat, s különféle tárgyakat nyertek. Minden bál alkalmával a nagytermet feldíszítették: élő virággal, télen színes papírszalaggal, papírvirággal, és legszebb volt a terem a szüreti bál alkalmával. A rendezvények közül ez volt a legszínesebb s ez hozott legtöbb pénzt a „konyhára". Sok olvasókörben rendeztek szüreti bálát. A tagok és a környék már jó előre készült rá. A mágocsoldali szüreti bálát mutatjuk be részletesebben azzal a megjegyzéssel, hogy másutt is hasonló volt. A legények bőujjú inget, mellényt és csizmát viseltek. A fejükön árvalányhajas kalap volt. A lányok pártás magyar ruhába öltöztek. A bál beálltakor a bíró vezette be a táncterembe a csőszöket. Szőlőfürtöket s becsomagolva különféle tárgyakat (vöröshagymát, sárgarépát, krumplit, krampuszt stb.) kötöttek fel. A csőszpárok egyet kerültek muzsikaszó mellett, majd a vendégek között szanaszét helyezkedtek el. A csőszökre az öregbíró ügyelt, a terem közepén egy asztal mellett ült. A szűrben ülő öregbírónak ragasztott bajusza, szakálla volt s egy nagy tajtékplpa csüngött a szájából. Kezében csettegtető volt, azzal figyelmeztette a csőszöket, ha lopták a szőlőt. A bíró előtti asztalon feküdt a szőlőkoszorú, melyet 5 kg szőlőből fontak, állítottak össze. A terem négy sarkában egy-egy ítélőbíró ült. Amikor az öregbíró elkiáltotta magát: „Szabad a lopás!" elkezdődött a mulatság, a szőlőlopás. A vendégek úgy igyekeztek lopni, hogy a csőszök meg ne fogják őket. Ha a csősz elnézte a lopást, akkor őt büntették meg. Minden bíróhoz 3—3 csősz tartozott. A megfogott tolvajt a csősz a saját bírójához vitte. A lopott fürtöt vagy tárgyat a tolvaj a kezében tartotta. A bíró árjegyzék alapján ítélt. Borsos árak voltak. A becsomagolt tárgyat a tolvaj akkor látta, amikor a bíró előtt kibontották. Amikor a csomagból veréb repült ki s ijedtében nekirepült a lámpának, a közönség ijedezett, nevetgélt. „Asztasikongást!" — emlékeznek vissza. Még a kisérő-mamák szeméből is kiment az álom. A bíró felírta a tolvaj nevét és a büntetést, mert a végén a pénztárossal elszámolt. „Borzasztó sok pénzt összeszedtek!" — vélekedtek a bálozok. Az a csősz, aki a legtöbb tolvajt fogta, ajándékot kapott. Volt olyan tolvaj, aki a lopott szőlőt az ülők közé dobta. Aki megkapta, köteles volt a tolvaj nevét bemondani, különben őt büntették meg. A kis termetűeket úgy kellett felemelni, hogy tudjanak szőlőt lopni. Ha megfogták őket, mindkettőjüket megbüntették. A lopás éjfélig tartott. Azután elárverezték a koszorút, amely sokszor egy óráig is eltartott. Dicsőség volt megszerezni. A csőszlegények pályáztak rá a legjobban. Magocsoldalon a legtöbbször Török Bálint 110 holdasé lett. Egyszer 4—5 legény összetársult, ők akarták megvenni, de nem sikerült. Aranyadhalmon is a szüreti bál fénypontja a koszorú árverése volt. Addig nem ment el 393